Paul de Man életműve valamivel szerteágazóbbnak tűnik, mint Jacques Derridáé. Pláne, ha hozzávesszük, hogy irodalomelméleti tevékenysége mellett propagandistaként is tevékenykedett, Belgiumban, a Le Sol című napilapba antiszemita jellegű cikkeket írt. A hazai irodalmi életben Cholnoky László járt hasonló cipőben, antiszemita cikkeket írt kormánylapokba, zsidópárti írásokat zsidó lapokba. Abban az időben, úgy tűnik, ez megélhetési forrás is volt. Pont, akiktől nem várnánk, ugye.
Ezen kívül fontos megemlíteni az Esztétikai ideológia című könyvét, ami teljes mértékben filozófusok véleményének ütköztetéséről szól, a címe alapján lányoknak/nőknek való, ugye „esztétika” is és „ideológia” is, gyakorlatban még a legelvontabb fanatikusoknak is komoly fejtörést okoz.
Éppen ezért egy későbbi könyvével ismerkedtem meg, ami tanulmánykötetnek is beillik, az Olvasás allegóriái című munkájával. A könyv Rilkével, Prousttal és Nietzschével foglalkozik, majd a második részt Rousseau-nak szenteli. Őket mint proto-dekonstruktőrökként kezeli a szerző, Rilkében a költői nyelv megújítóját látja, pragmatizmusával és imperatívuszaival „Változtasd meg élted!”, stb.
Proust-nak az olvasáshoz való viszonyát emeli ki, mint sokan mások. Proust leírja, hogy ott ül a szobában, és olvas. Viszont most értettem csak meg, ez miért nagy teljesítmény: Az olvasást mint a külvilág kirekesztését, kvázi tagadását használja, ezzel együtt így teszi teljessé a világát, mert az olvasás közben szerzett egyéb ingerek mégis elérnek hozzá. Ezt még tovább is bonthatnám, de nem fogom.
Nietzsche-t, persze, kár volna kihagyni, pontosabban A tragédia születését, ami főleg a klasszika-filológia, Schopenhauer és Wagner hatása alatt íródott, hogy későbbi életművében Nietzsche elhatárolódjon, és elforduljon ezektől az alapoktól, majd monomániássá váljon élete végén.
Rousseau-t mint filozófust tekinti a szerző, a Derrida által vizsgált esszéit kibővíti a Júlia, vagyis az új Heloise, Pygmalion, Társadalmi szerződés, Vallomások, stb. című írásokon végzett megfigyelésekkel, de igazából sok újat jelen pillanatban nekem nem mond Derrida megfigyeléseihez képest, illetve, hogy Rab Árpádot idézzem, a mesterséges intelligencia korszakában már megszűnik az a fajta okosság, ami a sok szöveg előállításának képességében rejlik, akár szóbeli, akár írásbeli értelemben.
Discover more from Skizofrénia underground - Újraolvasva
Subscribe to get the latest posts sent to your email.