Emlékezni fogsz rá

A játék címe latin, és valami olyasmit jelent, hogy „emlékezni fogsz rá”… A játék Informmal készült (ami eredetileg szöveggépelős), de nem kell megijedni, mert feleletválasztós/menüvezérelt. Igazából a szobádban a tárgyaid között kutatsz, amihez emlékek fűznek… Nem túl kellemes emlékek. Van itt egy óra, egy valamilyen ékszer, talán, és egy táblás játék, valamint egy Raspberry Pi… A játék a Raspberry miatt fogott meg, igazából az a játék fő mondanivalója, mi történt a Raspberry-vel, miután 11 évesen megkaptad. Én 40 körül kezdtem Raspberry-zni, úgyhogy nem csoda, hogy a Raspberry-hez is kellemetlen emlékek kapcsolódnak, mint a többi tárgyhoz… nem hozta be a hozzá fűzött reményeket… A játékot egy didilucum (hajnal) nevű személy írta. Mostanában bejönnek a latin dolgok, úgyhogy ez is pozitív…

https://www.springthing.net/2026/play.html#Meminerimus

Mik ezek a játékok?

Ezeket a játékokat a rehab. munka alatt kezdtem végigjátszani, és azt vettem észre, hogy ha megoldom őket, feldobja a kedvem, feldobja a másnapi munkanapom, mégha nem is volt kedvem hozzá. Az élmény – mint a szakdolgozatomban kifejtettem, azt hiszem (nem szoktam olvasgatni) kettős természetű: a feladatmegoldás és a „szöveg öröme”, vagy „katarzis”, ha ravaszul több megoldás van, az még komplexebb élményt nyújt, ha belelátok a program készítési folyamatában, az újabb öröm (a köbön). Szóval ezekkel a játékokkal úgy agyilag le bírtam kötni magam a monoton munka mellett. Egyetem alatt úgy tűnt, hogy nagyon jó a monotonitástűrő képességem. De kb. 10 év folyamatos monoton munka mellett valahogy kiderült, hogy mégsem olyan jó. Szóval játszottam ezeket a játékokat, olvasgattam, filmeztem egy idő után. Érdekes bejegyzéseket írtam az Origóra, hahaha, nagyon vicces tweeteket írtam a twitterre, úgy elvoltam magamnak. Kicsi konteózás, vagy nem is annyira az, sose derül ki.

Érdekes megfigyelés, hogy a mentális betegek nem túl nagy film rajongók, illetve amikor megkérdezték tőlük, mit szeretnek nézni, természetfilmet, zenetévét, meg ilyeneket említettek. Engem sem kötnek le a filmek, pedig olyan blogos szinten nagyon jól ki tudom őket elemezni, de 5 percenként, ha filmet nézek, megnézem, hogy hány perc van még hátra. Valami kiég az ilyen emberekben, egy pár „belső film” után a „külső film” nem rendelkezik többé akkora érdekességgel. Szóval az ilyen komplex élményeket kergettem, mint ezek a játékok, és szép lassan visszakaptam az irodalomra, filozófiára, ilyesmi olvasmányokra is.

Rasberry Pi

A Raspberry Pi szálat bontanám még ki: Elvileg a Raspberry és a robotok gyerekeknek vannak főleg kitalálva, de szerintem másnak nem jó, mint szervergépnek, amin egy WordPress fut. Megmondom, miért: Elég egy rosszul másolt, elavult vagy hibás Linux parancssor, és az egész rendszert tönkre teheti, felülírhatja. Egyáltalán nem olyan biztonságos, mint a Windows. Már, ha programozgatni vagy hobby-alkalmazásokat futtatni szeretnénk. Egy régebbi szervergép havi áramszámlája olyan 40000 Ft, egy Raspberry-é párszáz. Ez akkor jó, ha van valami mondanivalód is. Ha nincs, akkor nem kell ez se. Bár nem nagyon kell az én meglátásaimra hallgatni, azt mondom, kezdőknek nem jó a Raspberry/Raspbian. Gyakorlásra, és a Linux-os dolgok megismerésére sokkal jobb az Ubuntu. A Raspberry csak utána.

Vicces dolog, hogy évekig rokkantnyugdíjból basztattam a pszichiátriát, olyan kedves posztokkal és 8-bit retro játékokkal, amikre most már nem adok linket. Aki látta, látta, aki nem, kimaradt az élményből. Most is csinálhatnám tovább, de ugyan minek? Inkább mosolygok az egészen. Mégha a villamos kerekei alatt a mosoly nem is mindig őszinte. Próbáltam minden oldalról megvilágítani ennek az intézménynek a jellegét. Sajnos a legtöbb poszt a Twitteren (X-en) maradt, már a legütősebbek, sebaj, talán így volt jó.

Kedvenc játékelmélet-íróm Anna Antrophy, most akkor már ki lehet mondani, hogy transznemű, a Video Game Zinesters című manifesztuma nagy hatással volt rám, hogy játékot írjak. Viszont egyre rövidebb játékokkal szórakozom, rövidülnek az olvasmányaim, csak sok lesz most már, úgyhogy befejezem.

Papp Róbert, BA+

Technofób informatikus, médiapesszimista újságíró. Mostanában inkább az egészségtudatos írásokra helyezem a hangsúlyt. Némi antipszichiátria azért belefér. Az a véleményem, a kultúra olyan szövegeket közvetít irányunkba, amelyekben a gyógyulás lehetősége rejlik.

More Posts - Website