Hát, ööö… Megmondom őszintén, rosszabbra számítottam… József Attila az a skizofrén, akit nagyon meg akarták volna gyógyítani, mármint a kor színvonalán, mindent be is vetették, a pszichoanalízistől a pszichiátriáig. Egyik pszichoanalitikusa Gyömrői Edit volt (pár éve találtak néhány meggyőzőnek tűnő Edit-verset is).
Egyébként a kor (a két világháború között) annyira át volt itatva agresszióval, hogy nem csoda, ha a Szabad ötletek jegyzékén is átsugárzik. Freud az első világháború után bevezette a halálösztönt, és a rengeteg perverziót a közbeszédbe, ez szerintem érezhető a Szabad ötletek jegyzékén is. A jegyzék két részből áll, az első valamivel durvább, a költő gyilkos szándékokról ad számot, a nyelvet lecsupaszítja (feltűnően sok finnugor eredetű szót használ).
Editre rázúdítja a keserűségét a második részben: Edit ingyenélő, mert csak hallgat, amíg ő dolgozik. József Attila valamelyik versében bejelenti, hogy „dolgozni akar”, itt pedig hosszan lamentál azon, hogy igazából nem is akar dolgozni, Nyugat-os alkotókat és szerkesztőket hoz fel példának, ők is elég jól megvannak munka nélkül is. Tipikus influenszer probléma. Ha valaki megszokja a kötetlen munkarendet, nehezen tér vissza a „munka világába”, még ha ki is fogy a témából.
Szóval vagy annyira általános volt a halál-téma akkoriban, hogy a Szabad ötletek jegyzéke sem volt elég figyelmeztetés ahhoz, ami később történt: József Attila késsel fenyegette meg Editet az egyik szerelmi dühöngése során. Egyébként mai szóhasználattal nem is egy szingli feljegyzéseinek tűnnek József Attila jegyzetei, az incel szó jobban illene rá, amit levágott ebben az írásban.
Discover more from Skizofrénia underground - Újraolvasva
Subscribe to get the latest posts sent to your email.