Az ember alapvetően jó, csak szuperragadozó

Az ember alapvetően jó, csak szuperragadozó

Amikor még nem érdekelt az ember csúcsragadózósága, szuperragadozósága, hanem sokkal jobban érdekelt a nyelvészet, a lingua franca, és a super lingua franca, azért valamivel gyanútlanabb voltam embertársaim iránt (és talán jobban is éreztem magam egy árnyalatnyival, szerintem). Nem tudom, mennyire látszik, de rengeteg trubadúr lírát tanultam az egyetemen, akkor még sem kérdőjeleztem ennek az okát, olyan természetesnek tűnt, főleg, hogy együtt ittam a tanárral (és nem beszéltünk közben túl szépen). Meg sem fordult a fejemben, hogy ezt még valaha hasznosítani fogom.

Ilyenkor Ady-t szokták idézni, „Már vénülő kezemmel fogom még a kezedet…” – írta 38 évesen, és 41 évesen még is halt „életmódja” következtében. József Attila „betegen” írta a legjobb verseit, 32 évesen öngyilkos lett. Nem tudom, miért az ilyesmi köt le, miért nem tanultam „férfiasabb” dolgot, a programozás még az lett volna, de azt is befejeztem ideje korán, azt hiszem, mostanában. 47 éves vagyok, a Rimbaud-féle szuper-költő-zseniségről lekéstem, de vareczista költő-utódnak beférek.

Nyelvi szuperragadozók

Felmerült bennem, jó lenne olyan csúnyán beszélni, mint Puzsér Róbert, például. Érdekes, a saját belső monológjaimat én is úgy folytattam sokáig, mert a tanszékvezetőm is így adott elő. Egy bölcsésznek rizikós rászokni a b+-ezésre, mert olyan 2-3 hónapba is beletelik, mire az illető leszokik róla. Komoly akarat kell hozzá. Ez nem tiszteletlenség, egyszer csak azon kapod magad, hogy töltelékszóként használod a b+-et, és olyan mélyre süllyedtél a trágárságba, amire lehetetlen bölcsész karon kívül máshogy eljutni. Ha a szorgalmi időszak közepén kezded abbahagyni a bunkóságaidat, vizsgaidőszakra kultúrlénnyé válhatsz.

Szóval egy bölcsésznek (ha a szakmájában marad), nem szükségképpen kell tartania a száját, viszont ha bedől a buli, és elmegy a Mekibe dolgozni, ott már ajánlatos az udvarias stílus.

(Mit mond az egyik bölcsész a másiknak a Mekiben?

• Egy kis menüt kérek, kólával.)

Régebben teljesen más dolgokról írtam: kielemeztem például a szociális ebédemet, és poénkodtam, amin csak lehetett, ezt hívták akkoriban „érzékenyítő kampánynak”… Aztán egy időben rájöttem, hogy az emberek nem akarnak jobban érzékenyek lenni, aztán kitaláltam Thomas Szász mintájára ezt az antipszichiátriát, az se jött be teljesen.

Ünnepi szuperragadozás

Akkoriban néha (nagyon néha) írtam 1-2 verset is, ha valamit nem tudtam jól kifejezni bejegyzésben. Aztán ez a verszszerzés egy kicsit elszabadulni látszott, sőt, vett egy látszólag rasszista fordulatot, ami nem az, aminek látszik, hanem pont az ellenkezője. Egy másik kultúrával való ismerkedés, és buktatói. Ami nem is annyira másik, ugye, a kultúra, az kultúra, a kultúrálatlanság pedig kultúrálatlanság, bármilyen köntösben. Szóval ennyit akartam elmondani húsvétra. (Amit az ember ugyanolyan szuperragadozó-szerűen fordít le a saját valójára, vagy nyelvezetére, mint a karácsonyt, vagyis konvertálja át a saját életére a szokások szintjén.)

Papp Róbert, BA+

Technofób informatikus, médiapesszimista újságíró. Mostanában inkább az egészségtudatos írásokra helyezem a hangsúlyt. Némi antipszichiátria azért belefér. Az a véleményem, a kultúra olyan szövegeket közvetít irányunkba, amelyekben a gyógyulás lehetősége rejlik.

More Posts - Website