Ebben a művében a saját módszeréről értekezik Descartes, ami abban áll, hogy köszönetet mond tanulmányainak, amivel 23 kora körül felhagyott, és inkább a filozófiának szentelte magát, megemlítve, hogy milyen hálás, hogy neki megadatott, hogy nem kell mással foglalkoznia. Azért megemlíti, hogy matematikai, geometriai gyakorlatokat naponta folytat (hadmérnök is volt), elveti viszont az őt megelőző filozófusokat, a vallást viszont elismeri, de kijelenti, hogy foglalkozzanak vele, akik jobban értenek hozzá.
Magát középszerű elmének állítja be, aki nem akarja sem azt, hogy ismerjék, sem azt, hogy nem ismerjék. A filozófiával az a problémája, hogy szerinte nem lehet a filozófiai vitákból okulni, mindent az alapjaira le kell bontani (hasonlóan egy ház felépítményéhez), eredményeket elérni csak egyedül lehet. Közben elmondja, hogy tanulás helyett az életből merít tapasztalatokat, másokkal való beszélgetések során, máskor meg, amikor sorsa úgy hozza, egyedül bezárkózik egy szobába, és elmélkedik a világ dolgairól.
A módszere a mindenben való kételkedés, és a 3.-4. fejezet felé eljut a bizonyosságig, amit kétségtelennek tart, hogy az emberek a gondolkodásuk szerint élnek, és szerinte, amiben nem lehet kételkedni, az az, hogy „gondolkodom, tehát vagyok” (cogito ergo sum). Szerinte bármi lehet a képzelet játéka, szembe száll a skolasztikusoknak azzal a tételével, hogy „semmi sincs az értelemben, ami nem volt az érzékletben”. A lélek létét viszont bizonyítva látja azzal, hogy a gondolkodás különválik a testi folyamatoktól, Isten létét bizonyítva látja abban, hogy tökéletesség több van a világban szétosztva, mint ami egyeseknek adatik, az másnak nem, egyesekben több, másokban kevesebb az isteni rész.
Aztán egy hosszú fejtegetésbe kezd a szívről és a vérről, amit szerintem sokan nem értenek (de mai szemmel nézve elég meredek fejtegetések vannak benne, és azért látszik, hogy régen túlhaladott lehet). Van viszont mondanivalója az állatokról, és a gépekről, az állatok nem tudnak beszélni, a gépek „beszéde” is csak a saját testi folyamataikra korlátozódik, ez, gondolom, legkésőbb a mesterséges intelligencia megjelenésével szintén túlhaladottá vált. Az Értekezés a módszerről mellékleteként Geometria könyvet adott ki. Állítólag ő találta fel azt a koordináta-rendszert, amit a mai napig használunk (x,y, origó a 0, 0-nál). Érdekes ember volt, annak idején a Matúra sorozatban olvastam a könyvét, úgy több minden megérthető belőle (mert tele vannak jegyzetekkel és megjegyzésekkel), mint így csak á la nature.
(Amúgy előszörre idegesített a szöveg, mert úgy tűnt, főleg csak sztárolja magát benne, annak ellenére, hogy az elején „középszerű”-nek állította be a gondolkodását, de azért van benne valami eredetiség.)
Discover more from Skizofrénia underground - Újraolvasva
Subscribe to get the latest posts sent to your email.