Banksy és a street art felemelkedése

Meglepődöm, amikor Banksy-t valaki nem ismeri, pontosabban ő is biztos ismeri látásból, itt-ott biztos belefutott már Banksy képekbe, például amikor a katona puskájában virág van, vagy a kislány a léggömb(ök)kel, vagy a párnacsatázó katonák. Graffitiművészként indult Bristolból, ahol New York-i mintára ment a graffitizés és a hip-hop, és nem is tartozott sem a legtehetségesebb graffitisek közé, és állítólag, a legenda szerint rajzból is majdnem megbukott, nevét (vagyis szignóját) inkább az egyéni látásmódja, stenciltechnikája, (világ)politikai mondanivalójú témái tették ismertté (a pontos nevét és arcát a mai napig homály fedi). A róla ismertté vált stencil technikájú képek, amiket szokás Banksy-stílusú képeknek nevezni, feltűnnek szerte a világon mindenhol, az én lakásom közelében is van egy.

Mert a stencil technikával kisebb a lebukásveszély, mint a más graffiti technikával a falakra felfújt „tag”-ek (amik gyorsan odafirkantott aláírások). Pláne a „piece”-ek, amik hatalmas, stilizált leképezései a művész nevének vagy egyéb mondanivalójának. Azért is tartom meglepőnek, ha nem ismerik Banksy-t, mert szerintem nem csak a kortárs „street art” nagy öregje, hanem szerintem összművészetileg is ő a legismertebb kortárs művész a világon, tekintve, hogy Brad Pitt, Angelina Jolie és Christina Aguilera ugyanúgy lelkes „fogyasztója” a művészetének, mint a szegénynegyedek lakói, tekintve, hogy hozzájuk ingyenesen jutnak el ezek a műalkotások.

Graffiti- street art művész, perform(anc)er

Nevét az is öregbítette, hogy nemcsak híres graffiti- és street art művész, hanem performanszai híre is bejárták a világot, és amihez nyúlt, az utóbbi időben, pláne, arannyá változott, legalábbis jelentősen felment az ára, annak ellenére, hogy eleinte olcsón akarta minden érdeklődőhöz eljuttatni a művészetét, de ez végül nem sikerült, mert amit nyomott áron adott, azon azonnal nyerészkedtek a vásárlói, tehát ez sem volt járható út. Performanszaiból csak néhány. 2004-ben nyomtatott egy adag tízfontos bankjegyet, amelyeken II. Erzsébet portréja helyén Diana hercegné képe látható. A Bank of England felirat pedig átalakult Banksy of Englanddé. A bankókat a Nothing Hill-i karnevál keretében szórták le, pár hónappal később már 2-300 fontért lehetett rájuk licitálni.

A másik híresebb akciója, amikor a Lány léggömbbel nyomatát megvették ugyan pár százezer fontért egy aukción, de a vásárlás pillanatában a egy keretbe beépített iratmegsemmisítő félig csíkokra vágta a képet. Kétséget nem hagyva affelől, hogy Banksy sokat megőrzött a graffitizés legalitás-illegalitás határán mozgó vandál örökségéből, de a hivatásos művészetpiac sem késett sokat a válasszal. Az akció nyomán a duplájáért, több, mint egymillió fontért kelt el a kép. Banksy híresebb akciói közé tartozott, amikor London, Párizs és New York egy-egy múzeumába saját kiállítási tárgyait helyezte el önhatalmúlag: akciói megtervezései külön munkát és fejtörést igényeltek. Néhány helyen eltávolították az alkotásait, de a British Museum jól kezelte az akciót, a kiállított tárgyat felvették az állandó gyűjteménybe. Egyébként a szóban forgó tárgy egy barlangrajz utánzat volt, amin egy ősember egy bevásárló kocsit tol.

Világpolitikai konfliktusok ábrázolása/bemutatása

Világszerte ismertté tették például, amikor palesztin-izraeli területen a vitatott területeket elválasztó falat vette célba csapatával, gépfegyverrel felfegyverkezett katonáknak kellett hirtelen elmesélnie, hogy ő csak kirak ide egy pár stencilt, mivel egy őrült brit művész Londonból. 2015 őszén megalapította Dismalandet. A park Disneylanddal ellentétben cseppet sem vidám, egyfajta görbe tükröt tartott a vidámparkoknak, és olyan kérdésekkel foglalkozott, mint a szegénység, a függőségek, az erőszak és a munkanélküliség. A szomorú vidámparkban ő és 60 művésztársa állított ki, és olyan elfoglaltságok után nézhettünk, mint a minigolfozás az olajos hordók között, vagy a csúszdázás páncélozott harci járművekről.

Tíz éve a Time magazin az év legbefolyásosabb emberei közé választotta a művészt, olyan emberek társaságába, mint Barack Obama, Oprah Winfrey, Steve Jobs, de ő nem volt hajlandó magáról portrét küldeni, csak papírzacskóval a fején. Kilétéről találgatások vannak, hogy azonos lenne-e a Massive Attack énekesével, Robert Del Najával, aki köztudottan maga is graffitizett, a Londoni Queen Mary Egyetem kutatói sorozatgyilkosok portréjának megrajzolásához használt programmal próbálták meg kideríteni a kilétét, számtalan amatőr és profi nyomozó kutatja Bristolt, írott emlékek, anyagok után kutatva, melyek többet elárulnának róla, mindeddig sikertelenül.

Ennyit Banksy-ről. Még egy sztori a végére: A város, ahol lakom, nevezzük egyszerűen csak Nyíregyházának, köztudottan nem a graffiti fellegvára. Régebben volt ugyan erre egy kijelölt hely, de már csak elvétve található itt ilyesmi. Illetve egyről biztosan tudok (azon kívül, ami véletlenül, éppen a lakóhelyem közelében található). Pont Banksy stílusában, stencilezéssel készült darabokról van szó.

 

Két fiatal hölgy jön szemben az utcán. Az egyikük észrevesz egy graffitit. Meglepődve kérdezi:

• Ez micsoda? Ilyet láttam már valahol! (Megpróbálja lefényképezni.)

Mire a másik felkiált:

• Dóri, az egy aaagy! Gyere, menjünk innen!

Erre a történetre válaszul: az ismeretlentől való félelem a legerősebb. Amúgy mostanában, hogy megint a gondolatokkal foglalkoztam többet, elmondom, hogy mit gondoltam róluk ezt megelőzően: Azt gondoltam, hogy ezekkel a kis csajokkal egy életet le tudnék élni. Persze, külön-külön, egyenként, de együtt is, lol. Volt már ilyen poénom, egyébként, és igazából nem tartozna másra, hogy én éppen mikor mit gondolok az utcán. Ráadásul pár évvel fiatalabb is voltam én is, és a gondolkodásom is. Azt is elmondom, hogy általában nem szoktam ilyet gondolni. De ez csak így jött, és még az is lehetséges, hogy az én gondolataimra reagáltak így. Vagy direkt csinálták. Vagy elfogytak a gondolataik.

De meggyőződésemmé kezd válni, egyre inkább, hogy a gondolatainkat nem éppen az agyunk „termeli ki”. Hanem a lehetőségeinkhez, képességeinkhez és aktuális tudásunkhoz mérten „kapjuk őket”. És amikor egy shubom végén az volt az agyamba írva, hogy „minden gondolat önmagát magyarul gondolja”, az sanszos, hogy azt jelentette, hogy a gondolatoknak magyarul esik jól gondolkodniuk önmagukról, úgy általában véve is. És abból következtettem azt, hogy a magyar azért egy elég fontos ősnyelv lehetett.

Banksy-nek is megvan mindenről a véleménye, de eddigre már nekem is kialakult sok mindenről. Például erről a Banksy-nek tulajdonított mondásról és műalkotásról is. Vagyis hogy amikor azt írja, hogy „Nem tudom, az emberek miért vannak annyira fellelkesedve attól, hogy megosztják a magánéletük részleteit, miközben elfelejtik azt, hogy a láthatatlanság szuperképesség.” Szóval, persze, Banksy, a „láthatatlan ember”. Ilyet is csak Angliában lehet megcsinálni, hogy mindenki látja, amikor graffitizik, meg tagel, meg stencilezik. Csak udvariasan félrefordulnak, és inkább akkor mégse láttak semmit.