A közéleti- és médiaszereplők közül egyedül Puzsér Róbertnek figyelem a pályáját, a többiekről maximum a Wikipédián olvasok, nem nagyon szokott érdekelni, hogy pl. Márki-Zay Péternek miért volt eltörve a keze egy időben szinte folymatosan, egyszer a bal, egyszer a jobb, szerintem elfelejtette, hogy melyik kezére illessze rá a gipszet. Sem pedig az, hogy pl. Bige László milyen háziőrizetben van vagy nincs, hanem ha politikáról van szó, egyszerűen Puzsér összefoglalóit, harmadikutas látásmódját szoktam választani, aki ír, YouTuberkedik, podcast adásokban szerepel, tévészerepel, egyszóval a vállán visz egy csomó közéleti dolgot, mint például Németh László annak idején, aki egymaga írta a Tanu című folyóiratát, közben könyveket adott ki stb.
Puzsér Róbert és sok más ember szerint sohasem volt valódi rendszerváltás, köztük én szerintem sem, aki Papp Róbert vagyok, és nem sok közöm van Puzsér Róberthez azon kívül, hogy néha nézem a YouTube-os videóit, és néha olvasom a könyveit. A legutóbbiban, a SzNObjektívben például 10-es listákat közöl, például az elhazudott rendszerváltásra vonatkozóan, és leírja azt is többek között, amikor Antall József azt mondja Csurka Istvánnak, hogy „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, amikor Csurka elkezdett hőbörögni, és faji alapon fasisztáskodni. A magyarok nem csináltak forradalmat az anyaországban, mert hittek a békés átmenetben, Romániában viszont annál inkább (Sütő András, Tőkés László, stb.), amikor kemény utcai harcokban tökön kapták román Securitate kommandósait, akik nem sokáig tartottak ki ellenük, mivel Ceaucescu teljesen elszigetelődött és magára maradt, Kádár János viszont békés átmenettel engedte át az országot az MDF-nek és Antall Józseféknek, akikről szintén kering egy pár érdekes történet…
Tehát Puzsér és a tízes listái (amik nem összekeverendők az ügynöklistákkal, amik azóta sem kerültek nyilvánosságra, minden rendszernek szüksége van besúgókra, igaz, Secu?) azért érdekesek, mert én nem szoktam tízes listákkal, „fraktálszerűen” dolgozni, az én gondolkodásom interactive fiction szerűen és matakognitív tréning szerűen ágazik el előre, jobbra, balra, és néha hátra, plusz a 4 kiegészítő égtáj, szóval szerintem egy döntésnél max. 8 szempontot tudnék figyelembe venni… Ez jobb vagy rosszabb, mint a 10-es lista? Mit tudom én. Más. Tudom, hogy Puzsérról nem szokás kritikát írni, mert kritikát írni egy kritikusról igen kritikus, de én is valamiféleképpen kritizátornak tartom magam, mint Puzsér tartja Csurka Istvánt, vagy Tamás Gáspár Miklóst, és én nemcsak a rendszereket próbálom meg kritizálni, hanem magát a kritikát is, ami nem teljesen kritizálás, inkább véleményformálás. Hüledezve olvastam (mármint a Wikipédián), hogy Puzsér úr állandóan kötéltáncot jár, és évről évre megfogadja, hogy nem fog politikával foglalkozni, és leszáll a celebekről, én pedig pont fordítva, csak nagy nehezen tudok leszállni a celebekről, és el tudok általában vonatkoztatni a politikától, az én kritikám már csak a pszichiátriára terjed ki, és az is csak úgy tessék-lássék.
Egynémely példa a az írásbeliség egy lehetséges új útjának vázolására:
Az van, hogy a 10-es listák a fejezetcímek előtt képekkel, diagram-szerűen, tankönyv-szerűen bomlanak ki, és abszolút azt gondolom, hogy ez egy egészen új iránya a könyvszerkesztésnek, mint például Fűzfa Balázs rendhagyó irodalomkönyvei, vagy magában a tényleges irodalomban Nagy Zsuka kötetei, illetve Kabai Lóránt Moaré című könyve. Kísérleti irodalom, de a kísérletezőkedvből áll össze előbb-utóbb az új rendszer. A könyveket azért is fontosnak tartom, mert az ismereteink térbeli elhelyezése nagyon fontos egyfajta tudományos Feng Shui-ként is működhet lakásunkban, a könyvek szimbolizálják mindannak a tudásnak az avatarját(?), modulját(?) (nem jut eszembe a szó), (ja, ikonját), ami éppen interiorizálódik (belsővé válik) vagy már belsővé vált. Erről érdekes bölcsész-babonák is vannak, pl. vizsga előtt a párna alá rejtett könyvek képében, az egész napos tanulást például mintha segítene belsővé tenni. Például régebben nekem úgy ment a tanulás (hogy mást ne mondjak, magolás), hogy 1-2 hét folyamatos jegyzetelés után még a párnám alá is betettem éjszaka a Magyar Grammatikát, és a vizsgán alig lett meg a 2-es (de legalább meglett, ugye), szóval a könyveink helye fontos a 3D-s térben, akár virtuális, akár hologram, akár több univerzumból összevetített mozivilágban élünk, a papír alapú tartalmat, a nyomtatott sajtót és műveket nem lehet megkerülni, ez a második írásbeliség egyik értelme, nevezhetnénk Gutenberg-Galaxis 2.0-nak, mert mi lenne, ha egyszer csak nem lenne internet vagy lehalna pár szerver, és az emberek itt maradnának makogó vízimajomként…?
Discover more from Skizofrénia underground - Újraolvasva
Subscribe to get the latest posts sent to your email.