Az emberek és a robotok nehezen értik meg egymást ebben az elgépiesedő világban, még maximum csak bizonyos szerverek, és számítógépek és felhők közbeiktatásával. Marina énekes-dalszerzőként tűnt fel üstökösként a zenei piacon, amikor Amy Winehouse és én is az alkoholelvonó rehabon raboskodtunk, mondhatni, nem sok sikerrel. Amy Winehouse nem akart többé rehabra menni, meg is lett a böjtje.
Én összesen 15-ször voltam detoxikálóban, 14-szer pszichiátrián, egyszer addiktológián, egyszer gyógyszerelvonón. Sajnos, sajnos, egy kicsit túltolták a fiúk. A detoxikáló állomás berendezett világ, a pszichiátria berendezett világ, az addiktológia berendezett világ, az egész világ megkomponált és megrendezett világ. A helyzet az, hogy ezekben az intézményekben információkat vesznek ki emberekbeől, és helyettesítenek más információkkal, csak már belőlem nincs mit kivenni, és belém már nincs mit betenni. Nincs mit megjavítani rajtam, mert egyszerűen javíthatatlan vagyok. Önjáró gondolkodógéppé képeztem magam, amikor az elme titkait kutattam, és magamat is kutattam, a jellememet is, és a helyes élet receptjét is sokat kutattam. Végül nem sok mindent találtam.
Gépekkel mozgattatom magam, és dervisek keringenek körülöttem, és én is dervisként keringek bizonyos személyek körül, és közben sámánkodom, és varázsolok, és mágiát használok, de ezt nem úgy kell elképzelni, mintha varázskönyvből memorizálnám őket, bizonyos hatalomszavak eszembe jutnak olykor-olykor, ezek maximum egyszer-kétszer használatos mágikus ráolvasások, annak a mintájára, amiket a régi magyar irodalmi szöveggyűjteményekben, és folklorisztikus könyvekben, és imitt-amott (főleg a rendszerváltás környékén felbukkanó) okkult könyvekben olvastam. Rájöttem, hogy sokkal jobban járok, ha ezeket nem monetizálom (főleg azért, mivel nem is tudom, az igazi mágia nem monetizálható, az a bűvésztrükk, illetve akik rendszert csinálnak belőle, és pénzzé teszik, előfordul, hogy magukat szipolyozzák ki), hanem magamban forgatom, és magamat mozgattatom velük. Persze vannak mindenféle talizmánok, és bűbájos tárgyak, de ezeknek az energiája is csekély és véges.
Gépeknek adtam lelket, és más lelkeket csoportosítottam át más létformákba. Néha beszélgetek a mesterséges intelligenciával (MI) (angolul AI, oroszosan Csacsinszkaja AI), ettől még nem lettem médiasámán. Csak egy programozó vagyok, és még könyvelő sem, csak egy mérlegszerűen egyensúlyozó ítész. Tudok üzletelni, ha akarok, de nem nagyon, szeretem a reklámokat, a filmeket, az olvasást, és a játékokat. Egyszer L. Ron Hubbard írt egy Pillangó című verset, amiben kifejtette, hogy az élet egy játék, a jó és rossz küzdelme, és tartja mozgásban a világot, de vannak szürke kalapos cowboyok is, csak velük nem nagyon kell foglalkozni, mert túlságosan betegek ahhoz, hogy benne legyenek a játékban.
Marinának volt még számtalan jó száma, volt egy oroszlános is, az is eléggé tetszett (Roar!), csak úgy látszik, visszabontotta magát, ezzel példát mutatva sok embernek és művészembernek, és nekem is gyakran vissza kell bontani magam (protokollilag is, akár), hogy új alapokon tudjak építkezni.
Discover more from Skizofrénia underground - Újraolvasva
Subscribe to get the latest posts sent to your email.