Érdekes, hogy van elsődleges irodalom, és másodlagos irodalom (ez az irodalomtörténet és irodalomelmélet), és úgy látszik, van harmadlagos irodalom is, ami a másodlagos irodáknak összevetése (pl. irodalomtankönyvek összehasonlítása). Nem osztom azt a nézetet, hogy az irodalmi mű önmagát magyarázza, hanem mit nem adtam volna azért, ha másodlagos irodalmár lehettem volna. Nem baj, harmadlagos irodalmár még lehetek, amikor Lakatos Ilona: Francois Villon-ról írt könyvét kommentálom.
A szerzőnek több könyve szól a középiskolások felokosítására, van felvételire felkészítő könyve is, azt is használtam vagy kétszer. Érdekes, engem mindenhová mindig felvették a felvételim alapján, csak aztán mégsem végeztem valahogy soha magyar szakot. Legutóbb végezhettem volna, de a kommunikáció szak már menőbbnek látszott, beelőzte nálam is a magyart.
Francois Villon életét bírósági jegyzőkönyvekből ismerhetjük, az enyémet ambuláns lapokból
Ahogy Francis Villon életrajzát bírósági leiratokból ismerhetjük, az enyémet ambuláns lapokról, talán innen a lelki rokonság. Francois Villon sajnos alvilági körökbe keveredett a magiszteri fokozat elvégzése után az egyetemen. A kagylósok (cocquillard) bandájához csatlakozott, és papgyilkosságtól a teológiai fakultáns kirablásáig sokminden terhelte a virtuális erkölcsi számláját.
Belső lelki vívódásait örökítette meg Testamentum című művében, majd a Hagyatékban, amit Kis Testamentumként is szokás nevezni. A verstani részletekben most nem szeretnék elveszni, mert egy nagyon bonyolult strófaszerkezetben írt nagyon formabontó témákról. Életének drámai csúcspontján, az akasztófa árnyékából ennyit üzent (Mészöly Dezső fordítása):
Francnak születtem – megbántam nagyon-,
Párizs szült, ott, hol Pontoise vagyon. –
Egy jó öles kötéllel nyakamon
Immáron seggem súlyát latolom.
A magyar Villon-fordítások garmadája áll egyébként rendelkezésünkre, bőven lehetne szemezgetni. Villon megmenekült az akasztástól, versei ebben nem kis szerepet játszhattak. Ezzel, mondjuk, Ovidius-szal rokonítanám, aki jó- és balszerencséjét egyaránt verseinek köszönhette, melyekben kitárgyalta kora, és a császári udvar szerelmi életét. Érdekes, amikor az ember azonnali hatást ér el verseivel, és nem gyűjti őket kötetben, hanem egyből közreadja, higgyük el, ebből a szempontból nem voltak elveszett emberek ezek az ó-, és középkori magiszterek sem…
Discover more from Skizofrénia underground - Újraolvasva
Subscribe to get the latest posts sent to your email.