Kínos

Gyakran kerül kellemetlen szituációba az ember. Például sétálsz a belvárosban, derűsen süt a nap, mosolyogva nézegeted a kirakatokat, vagy bámulsz másokat. Vennél egy kis sültgesztenyét, de akkor lenézel magadra és észreveszed, hogy anyaszült meztelen vagy.. Kínos.. Pont olyan mint amikor én egyik vasárnap délelőtt elhatároztam, hogy kimegyek a bolhapiacra könyveket árulni.. Már egy jó másfél órája traktálom az emberekre a régi ütött-kopott könyveimet, amikor rájövök, hogy én vagyok a vevő és a könyvek tulajára akarom rásózni a saját portékáit.. Csak nagyokat tud ilyenkor nyelni az ember. Rögtön odább is ténferegtem és elhatározom, beállok terroristának. A zsebemből előkotort papír ezresből azonnal egy repülőgépet hajtogatok, és egy erős köríves mozdulattal nekkiirányítom egy felhőkarcolónak, de rögtön észre is veszem, hogy én a felhőkarcoló tetején állok..Pár pillanat múlva nagy robajjal elkezd összeomlani a hatalmas épület. Kihasználva lélekjelenlétemet azonnal a mélybe vetem magam, minthogy a romok alatt végezzem. Zuhanás közben végrendelkezem és még jut idő felhívni a lelkisegélyszolgálatot, hátha van valami tippjük az én problémámra is. Szerencsére mielőtt becsapódnék a pókember hatalmas köteg pókfonalat köpdös alám, így aztán leérkezve csak három bordám törik és agyrázkódást kapok. Arra eszmélek, hogy a mentőben fájdalomcsillapítót ad a mentőorvos, de rögtön észreveszem, hogy én vagyok az az orvos és már szúrom is a sérült személynek a szurit..Még kinézek az ablakon és egy öreg hajléjtalant látok kéregetni a sarkon és eszmélek, hogy kint vagyok a mentőautóból a sarkon és idős hajléktalanként kunyerálok. Kis idő múlva pár százast dobok a hajléktalannak és jólöltözött ügyvédként elsietek. Sietnem kell a tárgyalásra. Örökösödési ügy. Brr.. a legrosszabb tárgyalások közzé tartozik az örökös vita.. Majd bevillan kisvártatva, hogy nemrég még terrorista voltam, meg hogy hogyan ugrottam le egy felhőkarcolóról. Arra gondolok, hogy talán ha koncentrálnék, akkor esetleg írányítani is tudnám hogy mivé változzak. „Ez az.. ” Csaponganak a gondolataim de végül úgy döntök, hogy egy diktátor leszek. Néró császár. De valami hiba csúszott az időzitésbe, vagy nem jól koncentráltam mert épp nyakon szúrom magam Néróként.. nem sikerül megölnöm magam, de a velem lévő római katona besegít és átvágja a torkomat. Gyorsan kapcsolok és egy újabb időugrással a náci Németországban találom magam. Ezek az utolsó napok a háborúból. A Fürrerként a Berlin alatt húzódó bunkerben üvöltözök a tisztjeimmel. „Maguk csirkefogó gazemberek.. Dilettánsok mind.. Ki kellett volna magukat végeztetnem…” De valami megzavar a koncentrálásomban, valami láthatatlan erő kiemel térből és időből, és selymes huppanással újra magam vagyok ahogy sétálgatok a belvárosban. Süt a nap.. Bámulom az embereket és nézelődök a kirakatokban, azonban amikor lenézek magamra észreveszem, hogy meztelen vagyok, kis gondolkodás után rájövök, ez csöpett sem zavar. Másokkal is előfordul ilyesmi.. Csak hát mégis kínos.

Szilágyi Attila

Az abszurd, humoros írások megalkotásának a mestere, szépirodalmi tevékenysége abszolút beilleszthető a felületre hangulatjavítás céljából. Ismerhetjük még pszichiátriakritikai írásairól is, amelyeket a Tényelgő története című könyvben publikált mindezeket megelőzően.

More Posts