Jung ismét, lő, gól :-)

Nem szoktam túl gyakran pszichiátereket osztogatni, se itt a blogon, se sehol (titokban), pláne pozitív éllel, de hát Jung végülis kivételes eset. A pszichiátria sem szervezett bűnözői csoportként kezdte (ezt nem én szoktam hangoztatni, hanem Peter C. Gøtzsche, aki, kb. Szendi Gábor dán megfelelője, én inkább megelégszem a fehérköpenyes bűnözők kifejezés szabadalmával, de hát mind a kettő igaz). Hanem csak egy ilyen félgyanús, féllegális kísérletként, ami aztán annyira megtetszett az államoknak, hogy megvették a szabadalmat, és beiktatták a rendszeres napi erőszakot a mindennapokba, orvostudománynak álcázva.

Maximum orvtudománynak lehetne mondani, vagy annak sem. Mindegy, nem róluk van most szó. Hanem inkább arról, hogy minden valamirevaló pszichiáter kidolgoz magának egy rendszert, amin belül dolgozhat. Jungnak például annyira ment ez a misztikus-spirituális vonal, hogy inkább átnyergelt erre a pszichotikusokról, és keleti tanokat ötvözött a saját rendszerébe. De egyvalamit tudott: ezt is mértékkel adagolta. Itt van például mindjárt a meditáció kérdése. Jung ebből sem csinál hókuszpókuszt, hanem alkalmazva a nyugati ember életstílusához, pozitív gondolatokkal, energiákkal tölti fel. Nem ad házi feladatot, hogy ennyiszer ennyi meditáció egy napra. Meg spirituális elvonulás napokig. Hanem tanácsokat ad a negatív gondolatok kiiktatására az elménkből, tudatunkból, agyunkból.

Keleten a helyzet változatlan

Keleten sem azért meditálnak és imádkoznak naphosszat, illetve nem esznek húst, mert eredetileg hülyeségnek gondolták volna a másféle életstílust. Hanem, mert a szegénység miatt nem tudták megvalósítani, így inkább élhetőbbé tették a szegénységet. Valamikor ez a célravezető. Például amikor még naponta piáltam, és a pénzem hó közepén elfogyott, két hétig ásványvizeztem, és csillapítottam magam. Nem, mintha arra lett volna igényem akkoriban, hanem mert erre futotta a lehetőségeim közül.

Szóval ezt az előadást mesterséges intelligencia olvassa fel, Jungból kivonatolva, persze, ami önmagában ad egy monoton, meditatív ritmust a szövegnek. A mondanivaló is fontos, nyilván, de nem kötelező rögtön minden szóra odafigyelni, mint egy matek példánál, vagy egy kulcsnovellánál vagy ilyesmiknél. Szóval, amit nem gondoltam volna, hogy kezdek békét kötni mind Junggal, mind a MI-vel, szóval néhány #hashtag kezd szükségtelenné válni errefelé, lassan (nagyon lassan), lehet. Még a végén kibékülök sok mindennel, talán. Kevésbe leszek kritikus, „megváltozom”, de a változás is csak fokról fokra történik.

Jung szerint is: