Halál ellen nincs orvosság!

Van az a mondás, „Halál enllen nincs orvosság!” Ez nem újkeletű, már a „régi öregek” között is voltak, akik orvostudomány nélkül élték le azt a 80-90-100 évet, ami egy embernek adatik. Magyarországon 100000 a skizofrének száma, ez is egy állandó értéknek tekinthető. A bízom az 1%-omban a blog címében nyilvánvalóan utal egyrészt ennek a populációnak a számarányára, másrészt ennyi az esélye, körülbelül, hogy a blog valamiféleképpen „meghackeli” a pszichiátriát. Elhanyagolható. A pszichiátria elüldözhető a Sóstói úti telephelyről, még az addiktológia is, de máshol kialakítanak helyette egy ugyanolyan „kis büdöst”, például az SZTK valamelyik emeletén (amit én már nem is akarok tudni, sem „ellenőrizni”)…

A városi sámán útja

A skizofrének társadalmi szerepe az, hogy semmire sem jók, hanem DIY-kézműves technikákkal csinálnak semmire se jó használati tárgyakat, és ezt hívják munkarehabilitációnak, és ezért kapnak pénzt fejenként az államtól. Igazából, ha nem csinálnának semmit, akkor is megkapnák a „fejpénzt”. Vagy ha ennél értelmesebb dolgokat csinálnának, akkor is… De mi van, ha a szociális munkás, aki felügyeli őket, a legkevésbé értelmes a büfészakjával? Fel se fogja, hogy milyen értelmes dolgot lehet még csinálni.

A skizofréneknek nem igazán csak az a szerepük, hogy semmire se jó használati tárgyakat készítsenek. Hanem a társadalomban is kiválasztódott nekik egy szerep, jutott nekik funkció, mégpedig feszültséglevezetésre. Frusztrált vagy? Basztass egy skizofrént, úgyse tudja megvédeni magát… Ha nem tudod elképzelni, mi az a skizofrénia, képzeld azt, hogy szellemi fogyatékos. És viselkedj is vele úgy. Artikuálálj élénkebben, ha hozzá beszélsz, de lehetőleg ne is beszélj hozzá, úgyis hülye, szegény. Már a legősibb koroktól minket okoltak, hogy van-e eső, nincs eső, mér’ nincs eső, mér’ van eső… Ez a szerepünk lényegében nem változott. Ha van rajta sapka, az a baj, ha van kalapja, ha nincs kalapja, az is baj… A skizofrének dolga mindenhol levezetni a társadalmi feszültséget. Kell egy osztály, akit mindenki nyugodtan, baj nélkül lenézhet. Még a proli is, a szegényember is, a hajléktalan is… Gond nélkül…

Egy skizofrén előtt megnyílott ugyan a munkarehabilitáció világa, körülbelül a rendszerváltás óta. Aztán megnyílott egy másik, influenszer modell. (Budapesten őket nevezik „tapasztalati szakértőknek”). Ezek pszichiátriai influenszerek. De sajnos, vagy hálistennek megnyílt egy antipszichiáriai influenszer modell is. Úgy volt, hogy éppen feküdtem az ágyban, kedvetlenül, és Varecza Laci életrajzi kötetét olvastam (a sorozatban talán a 84-es, a könyvtárból vettem ki, már nem emlékszem). Sajnos, a könyvtár kiselrjtezte és kibaszkodta a Varecza-köteteket, pedig egyfajta városi sámánizmus azokból és az interneten terjengő „interjúkból” rekonstruálható. Én nem vagyok egy YouTuber alkat, de még lehetek, ha elvégzem az MA-t.

„Halál ellen nincs orvosság!”

Egy skizofrén sosem tudhat jobban semmit senkinél, ez főszabály. Be lehet neki kommentelni, úgyis jogilag mindenki magasabb státuszban van egy skizofrénnél. Egy skizofrén sose tudhat semmit jobban, mint egy „egészséges” (igen, még egy haldokló is egészségesnek számít a skizofrénekkel szemben). Az orvosok elhiszik a pszichiáterek „jellemzéseit”, és vonakodnak „meggógyítani” a skizofréneket. Sokszor inkább „sorsukra hagyják” őket, minthogy komolyan vegyék őket, vagy foglalkozzanak velük. És pont ez a „sorsukra hagyás” húzott ki sok skizofrént a szarból. Kigyógyulnak komoly betegségekből, rákgyanús diagnózisokból. És akkor kitalálják, hogy minden eszköz, babonaság, még a ráolvasás is hatásosabb, mint a keserű pirula. Az orvosok lényegében csak kémiai vagy fizikai beavatkozásra képesek, lelki dolgokban tehetetlenek. Mert atudományuk empirikus, materialista, és tagadja a lélek létezését.

• „Fiatalember, a maga problémájával szemben az orvostudomány tehetetlen – csóválják a fejüket…
• Halál ellen nincs orvosság – mormolják a skizofrének a gyógyszertárak előtt, rágyújtogatnak a várakozó sor szeme láttára, egy-két „gyógyszer” is bekerül, ahova való: a csatornába…
• Így lesz nekem a Semmelweiss Egyetemből egy rosszul kommunikált kézmosás
• Így kezdünk el hinni az étkezés és a természetes regeneráció szerepében, és az orvosi előrejelzések teljesen megbízhatatlan voltában
• Vidéken ez az antipszichiátiai és sámánisztikus vonal jobban érvényesíthető, Budapesten kötelező pszichiátriai influenszernek lenni, úgy segítenek, hogy hátráltatnak is
• Hátráltatásból itt sincs hiány, minden kontroll, minden „pszichoterápiás  beszélgetés” lényegében egy hátráltatás, csak fenntartja, megerősíti, újraszuggerálja a pesszimista kórjóslatot, amit a pszichiátria szán egy modern „városi sámánnak”…
• Sámánná válni nem fájdalommentes, jópár betegséget kell kihordani, mire megbékél az alsó-felső és középső világ… talán a középsővel van a legtöbb baj, na mindegy…

Papp Róbert, BA+

Technofób informatikus, médiapesszimista újságíró. Mostanában inkább az egészségtudatos írásokra helyezem a hangsúlyt. Némi antipszichiátria azért belefér. Az a véleményem, a kultúra olyan szövegeket közvetít irányunkba, amelyekben a gyógyulás lehetősége rejlik.

More Posts - Website