
Egy játéktermi játék c64-es átirata. Ez egy platformer, ugrálós, lövöldözős játék, napok óta tervezgetem, hogy végigjátszom, végülis örökélettel, és örökmindennel sikerült. Eredetileg, azt hiszem 7 pályája van, a c64-es változatban viszont 4-re csökkentették a pályák számát (szerencsére). Lehet, hogy csalás nélkül is meg lehetne csinálni, csak akkor félő, hogy idegroncs lennék a végére. Így viszont „kényelmesen” végigjátszható, a mozgó izék, föld-darabkák, amiken ugrálni kell, így is okoznak nem kevés gondot, úgyhogy pont elég ebből ennyi is. A c64hq-ról töltöttem le a legelső törést, és Vice emulátoron játszottam végig, ha érti valaki, mire gondolok, ha nem érti, tök mindegy, jobban úgysem tudom elmagyarázni… Ja, a játék célja megmenteni a hercegnőt a gonosz démonlord (vagy akárki) karmaiból, igazából ne számítson nagy durranásra senki, aki végigviszi, elég felejthető a „zárójelenet”… Aztán kezdődik az egész elölről…
Ezeknek a játékoknak tényleg csak jót tettek a crackelt, feltört, és örökélettel ellátott kiadásai, mert anélkül hetekig, hónapokig is el lehetett vele ugrabugrálni. Akkoriban a gamerség is művészet volt, ideg-játék, nekem soha, egyetlen egy játékot sem sikerült „kiakasztanom”, illetve egyet, a Bruce Lee-t, a játék úgy ért véget, hogy „megfagyott”, „lefagyott” az egyik pályán, eléggé eredeti megoldás. Sok játéknak elméletileg létezett csak megoldása, szóval, valakinek könnyebb volt „feltörni a kódot”, vagyis módosítani valamit a játékon, és úgy megoldani. A programozás a gamerségből alakult, az RPG Maker – O. H. R. R. P. G. C. E korszakomban voltak inkább próbálkozásaim, hogy bele-belenyúltam a script nyelvbe, és beleokoskodtam 1-2 játékba. Nem sok eredménnyel, természetesen. Ezek inkább szerkesztő-programozó nyelvek, és azt mutatják meg, hogy lett volna érdemes C64-es játékokat eredetileg is ilyen felülettel ellátni, nem pedig sz@rakodni a BASIC és Assembly nyelvekkel, mert azok elborult kis matekzseniknek valók, akiknek pedig játszani nem biztos, hogy érdemes… Csak ha már előzőleg, jó előre feltörték a kódot. Hát, nekik az a játék, hogy kijátszották, kiröhögték az „ügyességi” művészi játékot, és másra hagyták a „könnyű fizikai munkát”…
Mondjuk, valahonnan ismerős, csak nem az előző munkahelyemen betöltött „informatikai” munkám miatt, elvileg papíron webes szoftverfejlesztő is vagyok, csak nincs már meg a záródolgozatom, 20 oldalt bölcsész-informatikuskodtam össze egy JAVA chatről, ameddig volt ennek értelme. Nagyjából eszedtem egy codebase-t, átírtam a változóit, a kódját, majd működőképessé tettem, webre alkalmaztam. Még saját virtuális szervert, domaint, és weboldalt is „gründöltem” hozzá. Csak az volt a probléma, hogy mire ez megtörtént, megszűnt a Java appletes felülete, ami egy netes megjelenítési forma volt.
Egyébként ilyen webes tevékenységem során szétb@sztam még 1-2 CMS-t, vagyis ilyen tartalomkezelő szoftver van még a számlámon a JAVA appletes technológiája mellett. Már nem is emlékszem, pontosan, melyek ezek. Szóval én és a web-programozás vonzzuk is, és taszítjuk is egymást, a PHP-től például szerintem karmikusan el vagyok tiltva, mivel ha elkezdenék abban programozni, félő, hogy leakadna az interneten néhány protokoll, mint ahogy a pszichiátrián is kiakasztottam az orvosi protokollt.
Utólag is kellemes elő- fő- és utó-Halloweent! Viszlát! Hello, Puppy Linux! Hello, Jekyll/Hugo!
Discover more from Skizofrénia underground - Újraolvasva
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
