Elhatároztam, hogy gyarmattartó birodalmat alapítok, ami elég nagy riadalmat keltett a szomszédos országokban. Hosszabb-rövidebb hezitálás után aztán sorra kapitulálnak.. Némelyek tűzszünetet kérnek, vagy alkudozni próbálnak területi jogaikra hivatkozva, de hajthatatlan vagyok. Sorra kebelezem be a nemzeteket. Egyedül az aztalókiai népköztársaság határvidékén alakul ki heves ellenállás, de aztán egy bravúros hadicsellel bekebelezem őket is.. Vannak még néhol független vagy lázadó csoportok, de őket leszámítva már teljes a siker. Valahogy mindig sikeres akartam lenni az életben, de nem igazán találtam meg azt a foglalatosságot, amiben kitűnhetnék. Na nem panaszkodni akarok nehéz és hátrányos helyzetem miatt, de most úgy érzem felszabadultam a társadalmi nyomás alól, ami hosszú ideig megbéklyózott. Amúgy is mindenkit valahogy megbélyegez a közössége, az előítéletesség pedig igen gyakori. Nincs diplomád, vagy kellő fizetésű állásod és azt tapasztalod, hogy valahogy kiszorulsz az életlehetőségekből. Sok tehetséges fiatal pedig egész egyszerűen elkallódik, vagy ne adj isten lezüllik, aztán jönnek a drogok, az agresszió és legjobb esetben a börtönben eszmélnek mennyire félresiklott az életük. Ez a modern társadalom velejárója, és a civilizációs hajsza miatt a legfontosabb értékekről teljesen megfeledkezünk. A régi hagyományos gondolkodásmód, az ősök tisztelete, vagy csak a becsületes munka iránti vonzódás már kiveszőben van. Ez a fogyasztói társadalom. Nem számít, milyen értékeid vannak, vagy hogy szorgalmas vagy e.. A kaparj kurta neked is jut elv érvényesül. Persze nem lehet mindenért úgy kollektíven a társadalmat hibáztatni szerintem, az egyes embereknél kell keresgélni a gondok forrását. Ha mindig mindenkinek felmentést adunk, rásimizva a felelősséget a közösségekre, akkor az egyes emberek nem fognak kellő motivációt érezni, hogy változtassanak életszemléletükön. Ez egy játszma aminek valahogy mindenki a részét képezi, és tényleg csak remélni tudjuk, hogy aztán a végén eljutunk egy olyan fejlettségi szintre, ahol már nem azt tartják fontosnak az emberek, hogy kinek mije, vagy mennyije van, hanem a tényleges hatalmi potenciált, tehát hogy ki rendelkezik abszolút tejhatalommal és totális dominanciával, és ahogy elnézem én ebben most igen jól teljesítettem.