Barnai Roberto: Gégerák, gégegyulladás, gégeödéma

Hello, Roberto. Rég találkoztunk. Utoljára ezt a videót hallgattam meg Tőled, tanúm rá a nagykállói süllyesztő, hogy nyáron fájdalomcsillapítón éltem, és nem jött ki normális hang a torkomból, a mostani „turnus” alatt már kiválóan ettem, beszéltem, talán még sokat is… Ezt a videódat megnézve rájöttem, hogy amilyen félelmetesek a fent nevezett diagnózisok, valójában ugyanolyan ártalmatlanok is. Az agy annyit könnyebben fel tudja fogni, hogy nincs mentális betegség, de azt, hogy a testi betegségek sem ugyanúgy működnek, ahogy mondják, azt már kevésbé. 9 hónapig fennálló torokfájdalmam idején nehezen ment a beszéd, nehézséget okozott az étel lenyelése, és ez valóban ijesztő. Viszont rányitottad a szemem, hogy a gégeráknak diagolt valami a gége laphámjának ödémásodása, és valójában nem rák, noha rákként kezelik. Láttam kipreparált torkú embereket, hallottam orvost barbár módon nyilatkozni a problémáról, és kedvesen elmesélted, hogy régebben nem volt ritka az egész gége eltávolítása sem. Logikusan belegondoltam (biologika), hogy ha nem fulladunk bele (mint ahogy a folyamat nem megy el addig, hogy belefulladjunk), rohadt kényelmetlen ugyan, de orvosok előtt inkább titkolandó, mint elmesélendő, mert a vizsgálatok csak ki-bekapcsolják a konfliktust, és hagyni kell a különprogramot kifutni. Nekem fehér, bűzös váladék jött fel (amit az állítólagos rák termelt volna ki magából). Egyébként a fül-orr-gége is olyan, körülbelül, mint a hátramenés. Ha nem megfázásról van szó, vagy a baktériumtenyésztés nem mutat ki semmit, akkor hajlamosak rákként kezelni, kivezetni a gégén mindenféle szarságokat, jelentősen megkurtítva az életidőt, és az életminőséget. Jól mondtad, hogy türelem gyógyulást hozhat idővel, és még pluszban az életidőnk/életminőségünk is megmarad. Mindezeken felül egy gyakorlattal egészíteném ki, amit Rüdiger Dahlke könyvéből olvastam (A betegség mint szimbólum), hogy minden torokcsakra-elakadás kommunikációs problémát rejt magában, és szépen „kivezethető” kommunikációval. Érdekes, beszéd sem szükséges hozzá, írásban az egész folyamat kifuttatható, az őszinte kommunikáció technikájával. Köszönöm szíves segítségedet, mert szeretek élni, szeretem az embereket, és jelenleg még nem szándékozom elpatkolni, sem pedig nyaksálat hordani a kipreparált nyakam miatt… Üdv.: Robi (esetleg valaki más is bajban van még emiatt)

U.i.: A 9 hónapot nehéz volt kivárni, de mégis megérte az egészségem, az életem, és született közben néhány egészen tűrhető blogbejegyzésem is… Tehát köszi, és a legjobbakat, barátsággal üdvözöllek…