Babarczy Eszter metamorfózisa hasonló, mint az enyém, egy jó bölcsész abba hal bele állandóan (persze csak metaforikusan), hogy a bölcsészetet tudományosan vagy művészi értelemben kell művelni. Esetleg mint humanizmust (akármit értsünk is ezalatt, altruizmust, filantrópiát, satöbbit) kell gyakorolni.
A mérgezett nő
Eszter akkor csöppent bele az irodalomba, amikor az a posztmodern után kissé – véleményem szerint – át volt pornósítva – A mérgezett nő című novelláskötetével, amit akkor felháborítóbbnak tartottam, mint amilyen felháborító most én vagyok. Az internet (Internet Is For Porn) átpornósításából – gondoltam – ne következzen az irodalom átpornósítása. Illetve ha következik, az átpornósítás magából az irodalomból induljon ki. Mármint irodalmilag, és ne vegye át szolgaian az online (on demand) tartalommegosztók stílusát. Nem mondom, hogy Eszternél ez történt, nem is mondhatom, hiszen fél olvasás után elveszett ez az e-könyv, valahogyan. Szóval, akkor, ezzel a könyvvel még adósnak érzem magam.
A ház, a kert, az utca
Illetve nekem Babarczy Eszter már az egyetemen bele volt csöppenve az irodalomba, Roland Barthes A szöveg öröme fordításai révén, később A ház, a kert, az utca nagyon okos (mármint tudományos) tanulmánykötete révén, amiben sok értelmet találtam. A metamorfózis a szekunder (másodlagos) irodalomról a primer (elsődleges) irodalomra való „átnyergelésére” utal. Amit szintén felháborítónak találtam. Ha valaki ilyen jó a másodlagos irodalomban, miért igénye feltűnni elsődlegesként? Nekem minden vágyam volt tudományos szövegeket alkotni, és tőlem ez nem igazán elfogadható, mint köztudottan és bevallottan notórius skizofréntől, a skizofrének előtt Bada Dada óta a festőművészet egy iránya, és a dadaista „szósaláta” szövegek még elfogadottak, tudományos igényű munka nem.
néhány szabály a boldogsághoz
A metamorfózis szintén utal az Ovidius-hasonlatra, amit magamra szoktam néha alkalmazni, Ovidiustól elfogadtam az irodalom átpornósítását, de a posztmodern hiányától szenvedő online tartalommegosztós fordulatból nem. Lárifári, végül mindenki eljut a pornó valamilyen fokára. A néhány szabály a boldogsághoz című Babarczy Eszter-i irodalmi életmű (mert ettől kezdve már komolyan arról van szó) szintén egy olyan kérdést feszeget, amit én is feltaláltam magamnak. Ezen kívül pedig egy nagyon szerethető nőről alkotott novellafüzér, ami magán a hősnőn keresztül maga is csak szerethető.
apám meghal
Az utolsó regénye, az apám meghal viszont visszatér az alap bölcsész-dilemmához: naplószerű bejegyzések (vagyis hogy akkor mondjuk ki nyíltan: naplóbejegyzések) alá visszatér a bölcsész. A szikár felső szöveg a rideg tényeket mondja el, az alsó, apróbetűs réteg pedig előlép családfakutatóvá és haragvó bölcsésszé. A bölcsész-harag csak olyan tessék-lássék harag, nincs benne a nem-bölcsészek elemi bosszúvágyából. Polcz Alaine-ről, és a formális rendről értekezik, amikor szavakban haragszik, akkor is érezhető, hogy tettekben megbocsát és kimagyaráz, kimosdat. A halál bemutatása is annyira diszkrét, hogy fogalmunk sincs, milyen betegségben hunyt el az idős színházi rendező édesapa.
Nem egy orvosi krimi, nem egy kórházi horror. Hanem igazi posztmodern szintézis-mű: ahol polémiát folytat a szépíró a tudóssal, a felső szöveg előre mutat, a halál irányába. Az alsó a múltba kalauzol és értelmez. Tekinthetjük úgy, hogy nem kell kielemezni, mert a szerző már kielemezte magát. Ez az elemzés azonban – remélem – harmadlagos irodalomnak még megfelel. Amit a magyar posztmodern meghonosítója, Temesi Ferenc elintézett annyival, hogy „a tényirodalom is irodalom”, Eszter biztos kézzel kezeli. És tesz is hozzá a szellemi áramlathoz egy formát és egy kézjegyet. És itt már végső soron együtt található a bölcsész hármas funkciója: az íróé, a tanulmányszerzőé és a humánum őrzőjéé.
Discover more from Skizofrénia underground - Újraolvasva
Subscribe to get the latest posts sent to your email.