Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Antoine Marie Jean-Baptiste Roger de Saint-Exupéry ebben a könyvében a kis herceggel való találkozását meséli el. Kicsit mesél a gyerekkoráról, hogy két rajzot készített, egy elefántot elnyelő óriáskígyót, majd még egy elefántot elnyelő óriáskígyót, amit kalapnak ismert fel mindenki (főként a „fölnőttek”). Ez egy kicsit Rorsach-teszt basztatás is, és igazolás is, valahol, de mindegy. Majd elmeséli, mennyire nem szereti a fölnőtteket. Majd elmesélte, hogy a fölnőttekkel mindig Bridzsről kell beszélni neki, meg golfról meg politikáról és nyakkendőkről. Nem beszélhet dzsungelről, óriáskígyókról és repülésről, ami úgy általában foglalkoztatta. Egyszer egy kényszerleszállást hajtott végre a Szaharában, és ennek alkalmával találkozott egy kis herceggel, és elbeszélgettek, mondjuk, gondolom, olyan Alice csodaországban módjára, csak ő fiúcska. Az író hangsúlyozza, hogy bármennyire is utálja a fölnőtteket, története mégis inkább fölnőtteknek szól, mint gyerekeknek. Elég jól kitalálható, hogy miért.

A kisfiú története az, hogy a B-612-es kisbolygóról jött, és általában rózsákkal szórakozott. A kis herceg története két történetet rejt igazán (amellett, hogy végiglátogatott számtalan kisbolygót, amilyen az övé is.) Minden emberke világa egy kis csodavilág, egyébként, a kis herceg története is az, hogy ő egyedüli példány. A nagy író rajzolt a kis hercegnek egy bárányt, majd még egy bárányt, végül elunta, és rajzolt egy bárányt egy dobozban. A kis herceg története két leginkább említésre méltó kisebb sztorit rejt magában: Méghozzá a részeges ember történetét, ami egyszerűen ennyiről szól:

„Ott találta az iszákost egy sor üres meg egy sor teli palack előtt.

– Hát te mit csinálsz itt? – kérdezte tőle.

– Iszom – felelte gyászos képpel az iszákos.

– Miért iszol? – kérdezte a kis herceg.

– Hogy felejtsek – felelte az iszákos.

– Mit? – tudakolta a kis herceg, mert máris megsajnálta.

– Azt, hogy szégyellem magam – felelte az iszákos és lehajtotta a fejét.

A kis herceg szeretett volna segíteni rajta.

– Miért szégyelled magad? – kérdezte.

– Mert iszom – vágta el a további beszélgetést az iszákos, és mélységes hallgatásba süllyedt.”

A másik történet igazából a rókaszelidítés története, ami pedig szerintem nem másról szól, mint a közös élményekről, a haverkodásról, az összeszokásról, egyre közelebb kerülésről a másik lény(é)hez):

„- Légy szíves, szelídíts meg! – mondta.

– Kész örömest – mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!

– Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít – mondta a róka. – Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.

– Jó, jó, de hogyan? – kérdezte a kis herceg.

– Sok-sok türelem kell hozzá – felelte a róka. – Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz…”

Van még szó elszaporodó majomkenyérfákról, amik elszabadulva (csicsókák módjára) tönkre tehetik a kisbolygókat, van szó a hiú emberről, a földrajztudós-kartográfusról, akinek nincsenek emberei arra, hogy bejárják a bolygóját, és jelentéseket tegyenek neki, egy királyról, akinek nincsenek alattvalói. A rózsák bolygójáról, ahol magányos a saját rózsája nélkül, és a csillagász bolygólyáról, ahol ötszázmillió csillagot számol meg a csillagász, és mégsem boldog. Valahogy senki se boldog igazán.

A hetedik bolygó, amit meglátogatott, a Föld volt. Ez a Föld nem akármilyen bolygó. Van rajta száztizenegy király (beleszámítva természetesen a néger királyokat is), hétezer geográfus, kilencszázezer üzletember, hét és fél millió részeges, háromszáztizenegymillió hiú, vagyis körülbelül kétmilliárd fölnőtt. Valamint van két vulkán, ami néha kitör, néha nem tör ki (Etnának és Vezúvnak is hívhatnánk őket éppen). A kis herceg tehát Lewis Carroll Alice-történetei mintájára egy varázslatos világ, és itt válik ketté a pedofil és a pederaszta fogalma, a pedofil a lányok, a pederaszta, aki a fiúk (kis hercegek) belvilágára bukik.