Már nem ez az első rendszerváltás-rácsodálkozásom, úgyhogy körülbelül ugyanúgy közelítem meg, mint ötödikben a menza előtt, amikor valami hasonló stílusban közölte velem egy felsős, hogy „Vége van, kicsi.” Köpni-nyelni sem tudtam, mondom, álljunk meg egy szóra, minek van vége? Hát az, hogy nem kell többet nyakkendőt viselni, köpenyben járni, meg zászlót lengetni az udvaron, örsi foglalkozásra járni.
Először kényszerből örültem, pedig dacból nem tanultam meg a 6 pontot sem, annak ellenére, hogy néhány felsős lány „látott bennem fantáziát”, és a fura majomkenyérfa-szerű bokrok alatt belém akarták verni. József Attila versét persze elszavaltam, hogy „de szeretnék gazdag lenni”, a napköziben elsőként magoltam be, és hadartam el Petőfi Sándor A Tisza című tájleíró opuszát, de az ilyen beszervezés-illatú dolgoktól tartózkodtam akkor még nem tudtam, hogy annak hívják). Balosnak eléggé balos voltam, de a Lenin-kép alatt, amikor mindenkit megkérdeztek, ki a példaképe, én egyedül vallottam saját magam annak Lenin bácsi helyett. Továbbá nem értettem, miért a szovjet zászlót húzzák fel a magyar előtt, stb.
Aztán amikor kiderült, hogy ugrott a zánkai nyaralás (még lehetőség szintjén is), aztán hirtelen mindenki olyan anyagias lett, hogy valami eszméletlen. Persze, loptam én is a menzapénzt (konvertáltam a büfébe), meg igyekeztem alkalmazkodni az ilyesmi stiklikhez, amiből a rendszer állítólag felépült, mármint a gulyáskommunizmus, mert itt azért enni mindig volt mit (parizer, túró rudi, téliszalámi, banán télen). Érzetem szerint akkor is valamiféle kommunikációs fordulat is hozzájárult a váltáshoz (Bécsben a híradástechnikai cikkek, és egyebek), amit ugyan nem nevesítettek, de a személyi számítógépeket leváltotta az IBM PC, ami ugye szembement azzal a mondással, hogy 64 kilobyte-ban elfér minden. Az IBM 512 és 1024 MB belső memóriával rendelkezett, kialakíthatók voltak belső hálózatok (és tessék-lássék már internet is volt), a híradástechnikai cikkek nagy tömegben elérhetővé váltak.
Most is gyanús, hogy kommunikációs fordulat zajlott a háttérben, a mesterséges intelligencia térhódítása, amire a nagy eufóriában nem figyelünk annyira, nem azt mondom, hogy hozzájárult annak a rendszernek, amit én „gulyásfasizmus”-nak neveztem, leváltásához, de párhuzamosan zajlott vele. Baloldaliságom egyébként „nem kicsit” volt nyilvánvaló akkor is, amikor a Fidesz meghagyta a publikálási lehetőségemet elég sokáig. Így aztán próbáltam egész végig (pl. a mai napig) apolitikus lenni.
Ez tartott mind a legutóbbi időkig, amikor már sajnos nem maradt baloldal, nincs is miért (hová) baloldalinak lenni. Most azért, persze örülök a fordulatnak, de tartok is tőle, hogy egyesek megint elkezdenek „rendszert váltani” (baloldal nélkül), azért egy kicsit azért izgulok ettől a rendszerváltó hevülettől, de ugyanúgy nem veszek benne részt, mint ötödikes koromban. Már megvannak a haszonélvezők, akik a választás előtt hirtelen (vagy nem hirtelen) tiszások lettek. Áldásom rájuk. Én az előző választáson a Kutyapárttal szórakoztam, csak hirtelen lebetegedtem (mármint a szó szerinti értelemben), aztán valahogy kiestem onnan is. Aztán végül most pedig személyi igazolvány híján nem is tudtam szavazni. Így volt jó, így volt szép nekem ez a politikai manőver, mert igazából 0 Orbán Viktor beszédet és 0 Magyar Péter beszédet hallgattam végig, szóval nekem a kampányidőszak egy bizonyos – azóta eltörölt – kampánycsenddel telt, elvoltam valahogy a kis dolgaimmal, már aki aggódik, hogy nem tudok mit csinálni, a politika nélkül, megnyugtatásképpen közlöm.
Discover more from Skizofrénia underground - Újraolvasva
Subscribe to get the latest posts sent to your email.