Írta: Szilágyi Attila
Amúgy ha Lampion lencsével szemléli fénytekervényeit az avítt reggel.
Nem suhan most a szokásos fagyfehér felejtés, és a megdermedt
pillanatképeket az emlékkapuk frigid szűzei vigyázzák gondos
rendezettséggel. Nem is tudható, ha az üvegrozmaringra fagyott
vízderengés megbicsaklik, milyen szirénhárpiák ejtik kelepcébe
az ódonharang-kongást, amit a rejtjellel szervezett hópihe összeesküvés
mégis csak merengéssé szelídít.
Sokszor megzörren a távolodó égboltplatina, megrajzolva
a láthatóság viaszrúdjait, s ilyenkor
mindig egy arasznyival odébbténfereg a fellelhető,
színtelenített riadalom,
nemtörődömségbe ágyazott jégcsapvermeiben..
Discover more from Skizofrénia underground - Újraolvasva
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
