Gyorsított eljárásban, ami azért elég lassúra sikeredett (eddig)
Először is általában kezdődik azzal, hogy valamelyik pszichiáter egyszerűen megunja a képedet. Nincs kedve veled bajlódni (lényegében amúgy sem tudja, mit kellene csinálnia, akkor meg nem mindegy?). A csókos betegeket szeretik, illetve a „jó betegeket”, akik betartják a doktor bácsi előírásait, és tanácsait, nyugi, ők pedig abba fognak idő előtt elpatkolni. Nincs jó forgatókönyv arra, hogy „jó” vagy „rossz” betegnek éri meg lenni: Lényegében egy a fizetség. Főleg, amikor a pszichiáter már öregszik, érzi a vesztét korát, inkompetenciáját és tehetetlenségét, régi jó magyar szokás szerint annyi „beteget” küld a másvilágra saját maga előtt, amennyit csak bír (nem tudom, azt gondolja, szolgái lesznek majd a másvilágon. Is. Nemcsak a lábtörlői ezen a világon.). De ez amúgy nem csak a „nagy öregek” ilyenek. Az egyetemről kikerültek már eleve szadisták, szóval esély sincs „fiatalosabb” szemléletre…
Az egész folyamat kezdődik a „beteg” izolációjával, ellehetetlenítésével, orvosi hatalmánál fogva rátehénkedik a „beteg” kapcsolataira, tehát tekintélyét latba vetve izolálja a környezetétől és családtagjaitól, majd fejét csóválva bejelenti, hogy „itt már csak az intézményes ellátás” segíthet. Majd amikor megtöri a családtaagokat, maga a beteg akaratának megtörése következik, amit az intézményes (pszichiátriai) milliő voilá, megold (csak elég sokáig kell bent tartani a pácienst). Ha a páciens idősebb, a gyerekei akaratának megtörésével kezdik, ha fiatalabb, a szüleiével. Közben hasraütésszerűen (és mondvacsináltan) gondnoksági pert akasztanak a nyakába, eskü alatt hazudva, hogy „beszámíthatatlan”, „önmagát ellátni képtelen” és az ügy el van rendezve. Csak közben azt felejtik el hozzátenni, hogy ők teszik azzá, azzal, amilyen életre kényszerítik, és amilyen „kezeléseket” adnak nekik… Persze, a féligazság is olyan igazság-féle, és a pszichiátriánal a pincétől a padlásig tele van minden ilyesmikkel…
Velem ezt a játszmát rendszeresen, „refrénszerűen” eljátsszák, since 2008, vagyis 2008 óta, amikor „az osztály esze” kitalálta, hogy nekem ilyen ellátás lenne a legjobb, ez a „heuréka”-szerű nagyszerű ötlete hozta létre azt a médiafigurát, aki ma vagyok, és akit minden áron, és minden eszközzel el kell tiporni. Lényegében a pszichiátria 2008-ban legyártott egy saját ellenséget magának, aztán igyekszik minden renitenskedést, minden zaklatást, minden problémát az én nyakamba varrni. Úgyis „titkárnőképzőt” végeztem volna, gondolom, szerintük, vagyis magyar szakot, a magyar nyelv másra nem is lehet jó (mint ahogy a magyar nép is csak depresszióra jó, szerintük, meg néha skizofréniára). Szerintük éppen ezért minden környékbeli idegen nyelv előnyt élvez a magyarral szemben, nem is voltak hajlandóak megtanulni mind a mai napig. (Maximum felületes társalgás erejéig, tehát ha valami témát kifejtek nekik, azt hamar elunják/nem értik, amivel nincs is semmi gond, nem az eszükért szerethetőek, max. a pénzükért).
Én amúgy értem, hogy ők miért olyan hülyék, amilyenek, csak nyilván nem szerencsés, ha okosabb vagy a terapeutádnál, mert akkor magyarul szólva szart sem ér az egész terápia (ami amúgy is a ráolvasás, rásokkolás, kuruzslás jelzőkkel lehetne illethető maximum). Persze, próbálnak szépen fogalmazni a Facebookon (pénzért), de tapasztalt olvasó már látja azokat a horgokat (csapdákat), amivel csak az áldozat lehúzására készülnek elő (az egész szofisztikáltnak tűnő, de csak az áldozat lehúzására való érvelési rendszerük olyan átlátszó, mint az ablaküveg, amit egy jó takarítónő éppen tisztára mosott. (Szóval a „titkárnőképző” azért megtanítja azokat a készségeket, ami egy szöveg elemzéséhez szükséges). Az orvosképző pedig megtanítja azt, hogyan bonyolítsunk el dolgokat, játsszunk el Istent (és hitessük is el magunkkal ezt). Amúgy a skizofrénia lényege is hasonló, tehát lényegében ők már alapból skizofrének.
A bökkenő még csak az szokott lenni (mindezek után), hogy a „szeretetotthonok” általában nem fogadnak be maguk közé pszichiátriai beteget, holott pszichiátriai betegeknek való módszerekkel dolgoznak általában, de hát a közutálat, az közutálat, a stigma, az stigma, a diszkriminációt minek tálálták volna fel, ha nem épp ilyesmikre? A pszichiátriai beteg demens-skizofrén elfekvőbe kerül a végén (a legismertebb Hodász, és bár átvette az egyház, a módszerek ugyanazok maradtak.) Állítólag lehet ugyan dolgozni, de nem keresed meg a „fogvatartásod díját” sem, azaz mínuszban maradsz, szóval azért eléggé korlátozottak a lehetőségek. Meddig lehet így élni, egy cigányfalutól elrekesztve, kint a pusztában, lényegében lényegtelen, mert ez nem élet, hanem emberhez méltatlan vegetálás…
Barakktáborhoz hasonló, magántulajdon nem igazán létezik a gyakorlatban, tehát egy kicsit kényszermunkatábor jellege van, de a pszichiátria büszke rá, és joggal, nem tagadta meg a gyökereit. Mint ahogy a náci Németországban sem a zsidókat küldték először a gázba, hanem a skizofréneket… Azért ez a szemlélet, mint a pszichiátria sarokpontja muszáj is hogy tartsa magát, valaki szerint létezik fasiszta pszichiátria és nem-fasiszta pszichiátria, nem-fasiszta pszichiátiával én még nem találkoztam, ha valaki igen, mutasson egyet, vannak mindenféle reform-módszerek, amik nem-fasiszta pszichiátria látszatát keltik, ezek azért léteznek, hogy az 1984 mintájára visszavezessék a fasiszta-pszichiátriához az „eltévelyedetteket”… vagy akik azt gondolják, lenne más útja is a „rehabilitációnak”….
Amúgy ezektől a körülményektől egy kicsit jobban érzem magam, „aktívabb vagyok”, hálistennek, George Orwell is a diktatúra árnyékában érezte jól magát, én is úgy vagyok vele, hogy amíg még jár a pofám, addig se visznek el (talán)… Érdekes élet ez, csak egy idő után fárasztó és egysíkú, de minden ízében magyar. Bár szerintem inkább „tájidegen” Magyarországon a pszichiátria, jobban való inkább Németországba, ahol feltalálták, vagy Amerikába, ahová kihurcolták az „Operation Paperclip” művelet során, a Nürnbergi per után, ahol felmentették őket mindaz alól, amit csináltak, mondván, még hasznuk lesz belőlük, hát, nem teljesen biztos, hogy a világ sokat profitált ebből a gondolkodásmódból…
A gyógyszergyárak, és a pszichiáterek, persze igen, akkor „egészségükre”, ha lehet ilyet mondani…
Mindezt persze a „saját érdekemben”, de hát a pszichiátria sajátja a „fordított retorika”, aminek az értelme az, hogy a nyilvánvaló hazugságot próbálja meg igaznak feltüntetni…
Ja, még egy: azt szokták mondani, hogy az a baja az egészségügynek, hogy nem öntik bele még jobban a milliárdokat. Az egészségügynek nem az a baja, hanem hogy a velejéig rohadt…
Discover more from Skizofrénia underground - Újraolvasva
Subscribe to get the latest posts sent to your email.