Franz Kafka: A per

Franz Kafka műveivel a groteszk látásmódot szokták bemutatni, amelyben magától értetődik, hogy pl. bogárrá változik (Átváltozás), vagy egy titkos jogrend perbe fogják, és halálra ítéli (A per). A perben többször hangsúlyozza a főhős (Josef K.), hogy a mindenek feletti nyugalom elősegíti a perét, a megfontolatlanság hátráltatja azt.

Josef K. egyébként cégvezetői minőségben dolgozik egy bankban, egyik reggel viszont törvényszolgák, őrök jelennek meg nála, megeszik a reggelijét, a fehérneműjére alkusznak, stb. Mindezzel együtt csak fél órát késik a hivatalából: az élet megy tovább. Közben ügyét előre, vagy hátravivő emberekkel találkozik.

Az élete, az ügy, a per körül forog, hiába munkaidőn túl igyekszik vele foglalkozni (a tárgyalás is vasárnap van, egy levegőtlen padlásszobában). Groteszk eset például, hogy a munkahelyén, egy használaton kívüli szobában napokig vesszőzik a nála megjelenő őröket viselkedésükért, és Josef K. ezt megvesztegetés árán sem tudja megakadályozni.

Sokan felajánlják segítségüket, de segítség gyanánt csak hímeznek-hámoznak. A leginkább a nőkkel érti meg magát, női szövetségesekben reménykedik, több nő forog körülötte: Értesülünk róla, hogy hivatalos barátnője is van: Adele, aki egy éjszakai bárban táncol, Brückhner kisasszony, a szomszédja, annak barátnője, Montag, a francia tanárnő, Leni, az ügyvédje szolgálólánya. Még az éretlen kislányok is vonzalmat éreznek iránta, amit alig tud elhárítani.

Felmerül a kérdés, mennyire jó taktika a nyilvánvalóan szoknyabolond bíróságot ilyen nőügyekkel maga ellen hangolni, erre a mű végefelé a börtönkáplán hívja fel a figyelmet. Itt a mű töredékben marad, és már csak a végső fejezet van hátra, amikor a napvilágra sem került bűnéért „kivégzik, mint egy kutyát”, és úgy érzi, szégyene még túléli őt.

A mű általam preferált olvasata, hogy nem elfogadható a patriarchális társadalom által lefektetett alapelvek semmibe vevése, és felrúgása. A női kedvesség ideig-óráig nyújt vigasztalást, oldja a magányt, de a féltékeny vetélytársak miatt nem éri meg hosszútávon csak rájuk számítani. A bíróságok a mocskos padlásszobákban mintha etikai vétségeket vizsgálnának jogi esetek helyett, mely ügyek egyre inkább a nők karjaiba taszítják az áldozatot, amelyen a bíróság egyre jobban felhergeli csak magát…

Papp Róbert, BA+

Technofób informatikus, médiapesszimista újságíró. Mostanában inkább az egészségtudatos írásokra helyezem a hangsúlyt. Némi antipszichiátria azért belefér. Az a véleményem, a kultúra olyan szövegeket közvetít irányunkba, amelyekben a gyógyulás lehetősége rejlik.

More Posts - Website