A legkorruptabb tanulmányok, amiket valaha publikáltak az orvosi irodalomban
A 329-es tanulmány egy, a ’90-es évek végén végzett gyógyszerkísérlet leírása, amelynek eredményeképpen évekig használták a Paxil nevű hatóanyagot serdülőkori, illetve gyerekkori „major” (nagyobb) depresszió esetén. A tanulmányt neves „gyermekpszichiátriai” szakemberek ellenjegyezték. Egy gyógyszergyártó cégcég finanszírozta(GlaxoSmithKline). Általa felkért „szellemírók” validálták (akik csak a nevüket írják alá) (Scientific Therapeutic Informations, Inc). Aminek a jól hangzó neve elég volt a „gyógyszer” forgalomba hozásához és széles körben való árusításához a fiatalkorúak körében.
Hogyan lehetett egyáltalán publikálni ezt a tanulmányt, amikor ezeknek elvileg magas etikai követelményeknek kell megfelelniük? A „gyógyszer” kimutatottan magas önagresszióra való hajlandóságot jelzett előre (0,6%), ameddig a placebo (0%)-ot mutatott. Tehát a „gyógyszer” nem lett volna alkalmas a 18 év alatti fiatalok kezelésére. Ennek ellenére szakmai előmenetelük érdekében híres (vagy, mondjuk úgy, hírhedt) gyermekpszichiáter „szakemberek” megfelelőnek, és széles körben alkalmazhatónak találták, és engedélyezték serdülők és gyerekek számára.
Orvosi latin, és mozaikszó „szósaláta” a pszichiátriai nyelv
Az öngyilkosságra való hajlam előrejelzése beigazolódott, rengeteg fiatalkorú vetett véget az életének Paxil hatása alatt. Josef Witt-Doerrring, aki MD-ként, vagyis általános orvosként mutatkozik már be pszichiáter „szakmája” helyett, elmeséli, hogy évekig dolgozott a gyógyszeriparban. És nem mellesleg nagyon is ért az efféle tanulmányok engedélyeztetéséhez, és napvilágra bocsátásához. Bevezet egy sor orvosi teszt rövidítését és mozaikszavát, pl. HAM-D, K-SADS-L, CGI pont, amik nagyon tudományosan hangzanak. De inkább csak azért vannak, hogy az orvosi latinnal keverve még érthetetlenné tegyék a pszichátriai zsargont. Tudományosnak ható, a nagyközönség kizárását célzó szakszavak.
Egyébként az orvosi latin zsargon a pszichiátria kezében amúgy is csak arra való, hogy dehumanizálja, degradálja és dehonesztálja áldozatát, és mindenképpen rossz színben tüntesse fel azt, akit önmaga betegnek bélyegzett, és negatív kórlefolyásokkal és kórjóslatokkal álljon elő a „betegségét” illetően, hatásosan elfedve azt a tényt, hogy a negatív szimptómákat gyógyszermellékhatások okozzák.
Nem létező előnyök, jelentős hátrányok, irgalmatlan pénzek
Aztán szeretnek szép táblázatokat szerkeszteni mindezekhez, de ez is a Kész átverés show része, ugyanis a megfelelő adatok „végpontjaiban” statisztikailag elhanyagolható (magyarul nem létező) előnyökről számol be. Viszont a placebóval összehasonlítva a kockázatok (pláne az öngyilkosság kockázata) elég magasak voltak már a kezdeti stádiumban. (Aztán mellé még felsorol egy sor rendellenes viselkedést, amit a szer kiválthat.) Mindezt személyes és szakmai érdekekből tették.
Aztán a 2000-es években a kormány nyilatkozatot tett közzé, hogy megtévesztő módon hozták forgalomba, reklámozták és hanszálták a szert, 3 milliárd dollár büntetést szabva ki rájuk. Csak az a baj, hogy addigra már 11 milliárdot kerestek vele, tehát a büntetés lényegében elhanyagolható volt. Végül a doktor kiszámolta, hogy a gyerekek élete 18000 dollárt ért, viszont 500000 dollárt kerestek rajtuk évente (a pszichiáterek évi 300000 dollárjába pedig belefért, hogy mindehhez asszisztáljanak…). Családok tönkretételéért, és a gyerekek életek elvételéért senkit nem vontak felelősségre. Senkinek nem vonták be az orvosi engedélyét, szabadon folytathatta tovább tevékenységét a „szellemíró” és a gyógyszercég is… Ilyen ügyek, mint a 329-es tanulmány a mai napig születnek és folynak Amerikában, a STAR*D a következő… amit pont az antipszichotikumok hatástalansága miatt végeztek…
Discover more from Skizofrénia underground - Újraolvasva
Subscribe to get the latest posts sent to your email.