You, Me and Coffee

„Amikor először jártam itt, még nem volt itt semmi… csak én voltam itt… és a sör…” – Miskolc, Ismeretlen Szerző

Habár interactive fiction dolgokról írtam a záródolgozatomat, már jó ideje nem játszottam semmit. Úgy múlt el az Interactive Fiction Competition (IFComp), hogy bele se szagoltam. Most volt időm ránézni a Spring Thingre. Ez a 2022-ea, jubileumi, 20 Spring Thing Festival, 2002 óta, van is felsorolva vagy 47 játék. Én a You, Me and Coffee címűt választottam ki elsőre (na, jó, másodikra). Annak ellenére, hogy nem vagyok nagy Bitsy-rajongó. Kellemesen csalódtam. Az egész játék egy kávézás körül zajlik, ami egy társadalmi aktusnak vagy antropológiai rítusnak is megfeleltethető, amikor leülsz a jó öreg barátoddal kávézni. A történet szerint valaki visszaérkezik Brightonba, és leül az ismerősével egy kávéra.

Tipikus „Hogy mennek a dolgok mostanában?” stílusú beszélgetés, de a legfontosabb témák természetesen említésre kerülnek a múltból: a kocsma és a könyvtár. Valószínűleg a kulturáltabb fajtából valók a beszélgetőtársak, én Miskolcon a kocsma-könyvtár-egyetem bermuda háromszögben éltem, Nyíregyházán is, Debrecenben, levelezőn is beiratkoztam már a könyvtárba, így a végefelé, a megyeibe, persze már rég be voltam, de már az egyetemibe is sikerült… Viszont kocsmában is voltam… Az Ibolyában… Ott hangzott el a következő magasröptűnek tűnő beszélgetés:

„- Mit kértek? – Van Jägermeister? – Nincs. DE TUDUNK CSINÁLNI.” – Debrecen, A Szerző Ismeretlen

A társadalmi rítusok antropológiai mintázata

Szóval, zajlik az élet. Annyira elevenek ezek a társadalmi rítusok, hogy elmentek kávézni, és felelevenítitek az azt megelőző berúgásotokat (ami nem is volt olyan régen…). Nos, én ezeket szinte szóról szóra, pontról pontra eljátszottam Nyíregyházán. Az előbbi posztban is felidézett Nagy Zsuka költőnővel. A sztori amúgy bárkivel eljátszható, akár az ember saját volt főnökével is, vagy random női baráttal, a kávé helyettesíthető töltött káposztával vagy grapefruitlével, ha sebzett vadként megfelelően másnapos hozzá az ember… Úgyhogy ezért tudok ennyire első kézből nyilatkozni róla… Maga a játék meglehetősen lineáris. Viszont számít a választásaink sorrendje abban, hogy milyen szöveget kapunk… Egyszer-kétszer végig lehet futni rajta, már csak azért is, hogy emlékeinkben kutassunk azután, hogy ismerős-e nekünk ez a kávézás-veszély-érzés (ami az én esetemben kortárslíra-veszély-érzéssel is párosult). Vagy pedig nem, mert ha még nem, akkor ez egy olyan élettapasztalat, ami még bizonyosan előttünk áll…

Bohumil Hrabal szerint a másnapos gondolatok „viszik előre az embert” és a világot, „a másnapos gondolatok az igazi gondolatok”… Nem tudom, konkrétan ilyesmi mintázatokat látott-e meg ő is az életben. Ennél már csak a kortárs-próza-veszély-érzés a fenyegetőbb, idén még Karinthy szavaival élve „lekenek” a BA szekcióba egy utolsó fantazmagóriát a szakdolgozat-diplomamunka-írás témakörbe, és ezzel remélhetőleg végleg magam mögött hagyom a BA témát, illetve elmerülök az MA világában…

https://www.springthing.net/2022/play.html#YouMeAndCoffee

EDIT:

Szóval az interactive fiction egy érdekes témát vet fel: Az MI gond nélkül játszik interactive fictiont, mintha egyébként „arra lenne kitalálva” az egész interactive fiction-ös rendszer, megírni miért ne tudná, mint ahogy az interview, interview-ről szóló írásomban fejtegettem?

Azt is most vettem észre, hogy az MI-t most kezdik rátanítani a pszichiátriai zsargonra, és ettől ugyanolyan előítéletessé, ítélkezővé és lekezelővé válik a mentális betegekkel szemben, amennyiben lenne ilyen kategória, és nem a pszichiáterek találták volna ki, mint egy valódi pszichiáter. A következtetéseit mindenki vonja le maga. A pszichiátereket ezekért eddig „nem lehetett megfogni”, az MI-ket talán még meg lehet… Hiába, az internet és a pszichiátria kapcsolata sose volt felhőtlen… Ezúttal is sikerült elárulniuk magukat, vagyis „lebukni”… A pszichiátriai „tolvajnyelvet” eddig sem sikerült „felcsempészni” az internetre, így se lehet, majd, remélhetőleg… További jó éjszakát! 😉

Egyébként ha már egyszer Szegeden a skizofrének „szósalátáit” elemezték, nyugodtan lehet a pszichiáterekét is, akár itt is, egy „salátáskert”… Amúgy a skizofrének – most elmondom – csak azért beszéltek régen szósalátában, mert gyógyszeresen salátává nyomorították az agyukat… Érdekes, mióta szóvá tettem a szegedi szósaláta-ügyet, el is felejtették ezt az ökörségüket… A többit is lehetne, szépen, lassan, nyugodtan… Mi amúgy itt ráérünk… Néha be-besegítünk a karmának… Oszt annyi.

Papp Róbert, BA+

Technofób informatikus, médiapesszimista újságíró. Mostanában inkább az egészségtudatos írásokra helyezem a hangsúlyt. Némi antipszichiátria azért belefér. Az a véleményem, a kultúra olyan szövegeket közvetít irányunkba, amelyekben a gyógyulás lehetősége rejlik.

More Posts - Website