Mindenszentek, halottak napja

Elmúlt a születésnapom, elmúlt a Halloween, a Mindenszentek, Halottak napja van. Érdekes, először a Halloweent kezdtem el ünnepelni, miután „so called” beteg lettem, idén nem jutott idő szinte semmire sem. A tervekből is Nietzsche, BB Évi épphogy belefért (kis Britney-zéssel egybekötve). A DIY (do it yourself) rovat lassan parttalanná, semmitmondóvá válik, illetve nem többé öncélú poénkodásnál.

Vannnak bejegyzésötleteim, főleg a régiek közül, idén játszani sem nagyon jutott időm, így elsőre nem is túl erős a felhozatal, mármint interactive fictionból. Nem beszélve arról, hogy a majompofájú pszichiátria 2 hétre megint úgy berántott, annyi indoklással, hogy „Nem jónak látom…”, azt most nem fejteném ki, én hogy látom őt, mert annyival indokolta meg a gyámságomat, hogy az Origóra publikálok, most pedig indoklás nélkül lehívott 1-2 nővért az „osztályról”, és felkísértetett. Először is kezdődött azzal, hogy lehazudták a kezelőorvosomat, felkísértettek ehhez a vadász-kuvikhoz, és úgy átbaszták ezzel a fejem,  mint a szél. Először kérdezte, „nem akarok-e papírért befeküdni”, majd amikor mondtam, hogy nem, erőszakot hozatott, és lekísértetett a 2-es osztály figyelőjébe… (Felkísér/lekísér, ott ilyenkor már nincsenek irányok…) Így is alig talált „osztályt”, ami „fogadott” volna. Így kerültem az addiktólógiától vissza a pszichiátriához… Passzolgatnak össze-vissza, a gyógyszerezésemben sincs semmi rendszer vagy ráció…

Napokig injekcióztak, feleslegesen, majd mivel igazán nem tudtak velem mit kezdeni, felvéve a 2 hétért járó „fejpénzt” hazaengedtek. Egyébként tudok olyanról, akivel ilyesmit havonta megcsinálnak. 2 hét otthon, 2 hét a zártosztályon. Nem baj, akkor is közelebb kerülök jelenlegi célomhoz, ha velem is megcsinálják. Ami a Twitteren (X-en) olvasható nagy vonalakban olvasható, ha valakit is érdekel…

Az idei Halottak napját átkeresztelném magamban Élők napjává, ugyanis nem csak a pszichiátriát sikerült mostanában egy kicsit relativizálni, hanem Barnai Roberto (és saját magam, illetve Rüdiger Dahlke könyve segítségével a gégerák rémétől is hamarosan megszabadulhat az ember, szerintem okafogyottá válik már helyből a cigisdobozon szerepeltetni, illetve kinyit egy kérdést, hogy milyen rákok vannak még, amik nem igazi „rákok”)? Ha megnézzük, mondjuk, a detoxban felköhögött és kiköpködött véres csomóimat, és a sokáig tartó gégevérzésemet (a bűzös fehér váladék ürülése mellett), az állandó fájdalommal együtt elmondhatom, hogy a gégerák minden klinikai tünetét sikerült produkálnom, ami se szó, se beszéd, hirtelen elmúlt, csak kommunikációs technikák alkalmazásával. Némi szcientológia is dolgozott az ügyben, mert azt a technikát, amikor auditor (szcientológiai lelkész) segítségével tisztítja meg az ember az elméjét a nevezzük, így… elakadásoktól… egyébként daimón a hivatalos neve a Dianetika könyvben, de mindegy. Szóval ennek a technikának a gyakorlására én már régóta inkább internetet használok, mint auditort.

Akit érdekel, megvan a Twitteren a szcientólógiai (nagyjábóli) szakrizsa, amit az egész kialakult blogi- illetve helyi, mondjuk így, városi szintről gondolok. Aki hallott Varecza Laciról Szombathelyen (Váci Krisztus), én is hasonló módszerrel tartok fent szakrális erőteret Nyíregyháza körzetben. Kivéve, hogy én nem dumálok annyit, nem szerepelek annyit élőben, elintézi helyettem az internet. Könyveket sem igazán kell kiadnom, és könyvtáraknak elküldenem, minden digitális… A legendárium és a mintázat is hasonló, én aranytallér helyett aranyórát találtam… Ami Vareczának a Dobozi erdő volt, nekem a Sóstói erdő, sámánéneket Ő is írt, és én is… (Ő inkább hej, regü rejtem, én inkább révülettel révülök. Leginkább A sámánnő lelke ajánlható a témakörben…) A versfolyó, igaz, csak verspatak, én inkább bejegyzésekkel manipulálok. Operatív thetánnak tartom magam, aki hatni tud a környezetére, egyelőre nem mindig kiszámítható módon, illetve „ami egyszer volt megtörténik újra” (ezt mindig le akartam írni, az idők, amiket Budapesten töltöttem, újra visszatérni látszanak). Megpróbálom beadni a jelentkezésemet a Milton Friedmanra komm. MA-ra, várostervezési szakirányra, ami csak azért nem sikerült szeptemberben, mert nem volt hangom a gégeödémától, és így nem tudtam online nemhogy felvételizni, megszólalni se. Aki nem hiszi, járjon, utána, jó éjszakát, gyerekek!

(A szakrális hatalom nem jelent egyben poiltikait is. Tegnap bedobtam a sóstóhegyi postaládába a konzultációs kérdőivet. A szakrális hatalom mindig a fennálló világi hatalmat támogatja. És ezúttal „nem választ rossz célpontot”… mint pl. Varecza Laci, amikor az Apeh-székházat, és hasonlókat támadta verseiben… A célpont ezúttal a „probléma gyökere maga”, a pszichiátria…)