Szeretet tanfolyam

Be kellett iratkoznom egy szeretet tanfolyamra. A főnököm szerint ugyanis nem szeretem eléggé a kollégáimat. Ezzel azért én vitatkozhatnék, de nem ellenkezem, végül is a cég fizeti, és amúgy is egy gyorstalpaló képzésről van szó. Az első órán kiskutyákon kellett gyakorolnunk. Egy kis létszámú osztályba járok szerencsére ami igen megkönnyíti a tanulást hiszen az oktató személyre szabottan tud velünk foglalkozni. Úgy érzem az első tréning igen jól sikeredett, rengeteg tapasztalatra tettem szert és különböző szavakat is begyakoroltunk ami segíti emocionális kommunikációnkat.

Sziasztok ti édes husifalatkáim – köszöntem el a társaimtól hazafelé menet.

Otthon még megcsináltam a házi feladatot, ami annyiból állt hogy egy életnagyságú Mel Gibson papír plakát fejebúbját kellet simogatnom és persze biztosítani arról, hogy milyen sokat jelent ez a barátság számomra, a már jól begyakorolt szavakkal. Másnap korán keltem, kipattant a szemem, és nem tudtam már visszaaludni. Sebaj, gondoltam, önszorgalomból gyakorlom a tanfolyamon tanultakat. Lesétáltam a közeli csemegeboltba egy kis aranyos husimusiért. A fiatal eladó a boltban kifejezetten szimpatikusnak tűnt.

Helóka, olajbogyókám, ugye leszel annyira édi, hogy kimérsz nekem vagy másfél kiló kicsike pipicombot? –

Kérdeztem tőle, majd a pulton átnyúlva megsimogattam a fejebúbját. Barátságosan mosolygott és szorgosan lemérte majd becsomagolta a kért húsárut. Én még a boltból kifelé menet biztosítottam róla, hogy egy tünemény, és hogy ha ilyen szeretetreméltó emberek irányítanák a világot, sokkal cukibb lenne minden. Hazafelé menet tettem egy kitérőt, úgy döntöttem, megnézem a közeli parkban azokat az édi kis labdarózsákat, amelyeket nemrég ültetett a parkgondozási felügyelet. Ahogy a parkba értem, egy álarcos kis tündérbogár ugrott elém. Pénzt akart az életemért cserébe. Milyen nemes gesztus, gondoltam, megmaradhat az életem, ha kisegítem egy kis pénzzel, de sajnos az utolsó forintjaimat a boltban hagytam, úgyhogy szívélyesen közöltem a kedves úriemberrel, hogy mélyen sajnálom, de őszinte szeretetemet nem tudom kifejezni azzal, hogy segítségére sietek egy bizonyos anyagi hozzájárulással.

A hasamban egy enyhe fájdalmat éreztem, ami aztán rögtön fel is erősödött. A kedves úriember tovább akart menni, de véletlenül az első lépését a gyomromba tette meg. Milyen szerencsétlen baleset, gondoltam, majd amikor földre rogytam, és oldalra szédültem, a bájos úriember még a jobbkezével fülönsimított, hogy biztosítsa elhelyezkedésemet a pázsiton. Amikor magamhoz tértem a füves talajon, arra gondoltam, az élet még is csak varázslatos, és bohókás és fenséges. Majd feltápászkodva fekvő helyzetemből még elidőztem a labdarózsák különös színhatásait és a tájegységben betöltött különleges helyzetüket bámulva…