DIY: rivotril megvonás házilag

DIY: rivotril megvonás házilag következzen most. Eldöntöttem, hogy megpróbálom aktualizálni a DIY-s bejegyzéseimet. Ezek valójában nem mindig igazi DIY-dolgok, sőt, egyáltalán nem azok, inkább fricskát jelentenek a DIY-s kézműveskedésnek. Amire még nem biztos, hogy sosem fogok rászorulni. Mert amikor informatikus lettem, megfogadtam, hogy többet a büdös életben nem veszek tűt & cérnát a kezembe, és mindezidáig tartottam is magam hozzá, viszont „a jövő fonalai kifürkészhetetlenek” – ahogy mondja Bada Dada a Tudósok nevű zenekarban. Ő is skizóként volt diagolva. Rontotta is a statisztikát, ha értjük.

Éljen! Életemben először sikerült valamiről leszoknom! Amire mondjuk részben azért szoktam rá, hogy másvalamiről leszokjak, de, ezt most hagyjuk. És, igen, másvalamit kellett igénybe vennem, hogy leszokjak a leszoktató szerről, végül ebből lett elegem. Miért? Mert tájidegen kémiai vegyület bennem. És mert nem tudtam rendeltetésszerűen használni. Kivételesen most ezzel semmi rosszat nem csinálok; már évek óta nem találkoztam olyan orvossal, aki támogatta volna az én rivotril szedésemet. A jelenlegi kezelőorvosom egy kisebb kiakadásom után a régi blogomon hajlandó volt végre felírni az áhított készítményt, gondolom azért, hogy “mindenki nyugodjon le a picsába”, bár a mai napig nem támogatja, és ha véletlenül helyettesítő orvos van, szintén nem támogatja. Egyszerűen senki sem akarja, hogy rivotrilt szedjek, az orvosoktól kezdve a Jóistennel bezárólag. (Ehhez még annyit tennék hozzá, a sajátos kis „tudománytalan” stílusomban, hogy a skizókból amúgy is kisajnálják a rivót, a depiseknek viszont lóadagokban felírják, mintha ugyan az nekik annyira hiányozna…)

Nekem most hétvégén telt be a pohár, amikor Pestre elfelejtettem rivót vinni, és suliba mentem, és ráadásul vizsgáztam is. 2 nap totális horror, és paranoia, és tenyérizzadás. Valószínűleg lekapartam volna a tapétát is, ha lett volna, mondhatom, nem sokat aludtam, a vizsgán arra is képtelennek éreztem magam, hogy a shift billentyűt lenyomjam, így keletkeztek azok a szűk szavú, végig kisebtűvel írt rövidítésfeloldások, amik a HTTP, DHCP, IP, URL, stb. mozaikszavakra kerestek magyarázatot. De nyilván csak azért, mert “a gondolat önmagát magyarul gondolja”. Mi? Na, ezt hagyjuk is.

Jobb lett volna inni, de nem lehetett, „ha nem, hát nem!”, megoldjuk másépp!

Persze logikus reakció lett volna valamit inni, azt a szupi kis Bitter nevű keserűt, amit itt minden sarkon árulnak, vagy behúzni egy 2l-es PET palackos sört, esetleg Arany Ászok sört, ami szintén „slágertermék”, de csak erjedt gyümölcslé volt otthon, ami sikeresen beleborult a táskámba, ráadásul jól meg is húztam, így jutott némi alkohol a kiszikkadt vénáimba. Ejnye, robi, már megint hazudsz, ki fog így hinni neked? – mondta anyám, amikor otthon megérezte az utazótáskámban az erjedt gyümölcslé szagát, amit, és most már eskü, hogy csakis a vitamintartalom miatt vettem eredetileg magamhoz – köztudott, vagy sem, a C-vitamin is felszabadít némi, a sejtekben elraktározott alkoholt – de végül is így sem jártam rosszul. Ezzel a lökettel sikerült átvészelnem a rivotril megvonás nehezét.

Vagy-vagy, Kierkegaard után szabadon választhatunk – választásunk látszólagos

Na, mindegy, innentől kezdve 2 választásom maradt: 1. elfelejteni a pokoli hétvégét a félig romlott szendvicsekkel, és az erjedt gyümölcslével, minek hatására azon nyomban belefogtam a Vers a milliókért című  meglepően meleg hangvételű poéma megírásába, aminek sokkal szerencsésebb címet is választhattam volna, mondjuk a patetikus Óda Budapesthez, vagy Az én Budapestem című hangzatosabb címet adni, de persze makacsság is van a világon, meg ilyesmi, meg a költői szabadság nevű izé. 2. Bemondani az unalmast, bevágni a durcát, megmakacsolni magam és kötni az ebet a karóhoz. Hogy márpedig ilyet többet sohasem akarok, ilyen helyzetbe kerülni, és a rivotril nincs énhozzám kötve, és ezt szó szerint értem, hogy bármikor a későbbiekben is kerülhetek hasonló, vagy még rosszabb helyzetbe, és akkor mit csinálok?

(Megint csak egy csendes kis megjegyzés így a végefelé: Kerültem is, méghozzá úgy, hogy egyszerűen lesunnyogták a pszichiátrián a rivót… Jó, addiktológián… Lényegében majdnem mindegy, ugyanis a pszichiátria is foglalkozik addiktológiával, és az addiktológia is pszichiátriával, mint kiderült… ezek csak technikai dolgok, egy technikai számlán, maximum névtanilag van jelentőssége… vagy szókincsileg, ezt a két tantárgyat mindig kevertem, ja mert a Bombanő tartotta mindkettőt…)

Hát, öö, ezek a gondolataim a rivotril megvonás 5. napján. Jó, mi? 

Egyáltalán mi közöm nekem ehhez, olyan távoli már az egész rivózás…

Mármint nem időben, hanem bennem… Napi 3×1 0,5-ös rivót hagytam el így, és ráadásul KEZELŐORVOSAIM ENGEDÉLYÉVEL, sőt kifejezett unszolására.