Küldetésnyilatkozat és rendszerkritika
Sok skizofrén tekinti magát sámánok örökösének. Gondolom, mert az olyan jól hangzik. Ha jól vagy, és hírt adsz magadról, az talán példa lehet másoknak is a gyógyulásban. Rólunk: Sokáig voltam egy skizofrén érdekvédelmi szervezet informatikusa, de mivel „túlvédtem” az érdekeket, el kellett jönnöm onnan. Az új vezetés lenyúlta a nevet, a pénzt, az eredeti célok pedig mentek a lecsóba. Nem vártam az érdemeim elismerését, de azt talán igen, hogy ne irigykedjenek, és utáljanak ki érte. Mindegy, fogtam, ami „mozdítható” volt számomra, például ezt a domaint, és megpróbálom újra felépíteni magam a saját szám íze szerint. Nagyon bízom benne, és hiszem, hogy sikerül.
Egyelőre figyelek és olvasok, de egyszer talán súlya lesz a szavamnak is. Addig is, annyit elértünk, hogy nem utálom már annyira az egyesületet, ahol így elbántak velem (a pszichiátriával együtt), inkább csak teszek rá. Talán egyszer igazi cybersámán válik belőlem technofób informatikusból és médiapesszimista újságíróból. Aki másokon nem csak a példájával tud segíteni, hanem effektíve is, hasznos tanácsokkal tud szolgálni, arra vonatkozólag, hogyan éljék túl ezt az „őrületet”, amit a pszichiátria jelent, tehát nem a „betegség”. Hogyan mentsük meg saját magunkat, ugye?
A pszichiátriakritika fajtái
A pszichiátriakritikának több ága ismeretes: Az első, amikor pszichológusok szólnak a pszichiátria ellen (hazánkban ez kimerül Feldmár András és Szendi Gábor munkásságában). Vagy amikor rólunk van szó: Ez sem egy életbiztosítás, a külső pszichiátriakritika, de van egy veszélyesebb módja is a mutatványnak, amikor belülről kritizálod a rendszert, mint „beteg” vagy „páciens”. Ennek a mikéntje sem mindegy: Vagy elfogadod a felkínált szereket, és legális kábítószerekkel igyekszel kárpótolni magad a téged ért sérelmekért. Hőbörögsz, hogy valami nagyon nem jól van, de nincs alternatíva. Vagy pedig életmódot váltasz, és kritikával illetve mind az élvezeti szereket, mind a felkínált kémiai anyagokat.
Nekilátsz egy valóban konstruktívabb pszichiátriakritikát megvalósítani. Ahol felvázolod némileg a kivezető utat is, hogy igazi „pszichiátriai túlélővé” válj. Egyelőre csak a sorok között, később majd direktben is. Ott követi el az ember a hibát, hogy ami nem betegség (skizofrénia, depresszió, stb.), nem is gyógyítható. Amit ezen a címen akarnak gyógyítani, azok egyszerűen csak gyógyszermellékhatások. Mindenesetre jót tesz az életmódváltás, egészségesebb ételek, több mozgás, meditáció mint az elme edzése. Ezektől talán még a fizikai (tényleges) betegségek is javulnak. Első körben ennyit gondoltam elmondani a jelenlegi tevékenységemről. Akkor minden jót mindenkinek. És jó egészséget!
Korábbi írásaim itt találhatók:
Ezen a blogon többen is közreműködtek, voltak „vendégbloggerek”, mára megint magam maradtam. Sebaj. Talán jobb is így. Álmom volt egy Mad in America-szerű portál létrehozása, de ez „egyéb okok miatt”, sajnos, nem jöhetett össze. Főként azért, mert nem tudok annyira angolul, de azért is, mert nehéz volt így is összetartani valamennyire a társaságot. Szép volt, jó volt, de Hungary még nem érett meg egy ilyen szintű kiadványra. De talán másra igen. Szóval, ha valaki meg szeretne itt nyilatkozni vendégbloggerként, arra is van lehetőség. (Van haverfelvétel 🙂 ) Bye!
Nyíregyháza-Sóstóhegy, 2025. március 31.